Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

19. rész -Az udvaron

A tornazsákomat betettem a szekrénybe, majd leültem a helyemre. Kivettem a kulacsomat a táskámból, és ittam pár kortyot. Miért két nap alatt történik ennyi minden? Ez miért nem lehet mondjuk 2 hét? Mi fog még történni ma????

Pár perc volt még becsengetésig, és utána jön a dupla angol. Hurrá.... Ahhoz képest, hogy félig angol vagyok, nem nagyon szeretem az angol órákat, a tanár miatt. Mert egy zsémbes banyát kaptunk.

-Good morning student! /Jó reggelt diákok! /-jött be a terembe Balog tanárnő.

-Good morning teacher! /Jó napot tanárnő! /-köszönt az osztály szikronban, unott hanggal.

Kezdődhetett a rohadt unalmas dupla angol.

Szerencsére gyorsan eltelt, mert közben a tanárnak dolga volt, így nekünk csak dolgozni kellett a munkafüzetben. Ami nekem meg lett 10perc alatt (2 oldal).

Óra után, gondoltuk a lányokkal, hogy kimegyünk az udvarra. Mivel a tanárok folyton csak szídnak minket, hogy egyfolytában bent ülünk a seggünkön. De mit csináljak télen? Üljek a fagyos hidegben? Nem értem a tanárok logikáját, bezzeg ők ülhetnek a tanáriban. Úgy parancsolnak, mintha ők lennének a fél Istenek.

Ki léptünk az udvarra, hát nyilván mindent hó borított. Na jó, nem mindent, mert nem volt nagy a hó. Csak kis pelyhekben hullott, de nem volt vihar. Szerencsére.

-Egy tanár sincs kint, mi akkor minek jöjjünk ki? -kérdeztem a lányoktól.

-Nem tudom. De ezek a bunkó tanárok nagyon idegesítőek. -mondta Dzseni.

-Azok tényleg fociznak? Ilyenkor? -kérdeztem a focipálya irányába mutatva. A 10/B-s fiúk fociztak.

-Jééé.... Ott van Balázs is. -mondta Dzseni.

-Akkor köszönj neki. -mondtam.

-Nem. Mert mi van ha ő ezt kínosnak találja? -kérdezte.

-Akkor nem kell többet vele foglalkozni. Ha nem vállal fel, akkor hagyd a francba. -mondtam.

-Aha. Szóval köszönj. -utasította Barbi.

-Oké.... Oké.... -mondta. -Szia Balázs! -intett egyet Dzseni a fiúnak.

-Halu Dzseni. -intett vissza neki. Már megy a becézgetés. Az igen. Haladás van.... Haladás. És Dzseni meg Bázisnak szólítja?

-Mi van? -kérdezte Barbi. -Már becézitek egymást?

-Igen.

-Hadd találjam ki. -fordultam Dzseni felé. -Te úgy becézed őt, hogy..... Bazsi. Eltaláltam, mi? -nevettem.

-Pontosan.

-Ez komoly? Én csak vicceltem.

-De én nem.

-És, hogy haladtok? -kérdezte Barbi. -Együtt vagytok már?

-Nem, még nem. -mondta Dzseni.

-De itt a még.... -mosolyogtam.

Erre Dzseni elnevette magát.

Valamit nagyban meséltem Dzseninek, így jobb oldalra voltam fordulva. És nem láttam, hogy a focilabda éppen felém tart. Ha Barbi nem lett volna a bal oldalamon, akkor valószínűleg eltalálta volna a fejemet, és most törött orral ülnék a kórházban.

-Normális vagy, Dénes? Majdnem eltalált a labda. Jobban is vigyázhatnál hülyegyerek! -háborodtam fel.

-Jaj, ugyan már. Most mi van, ha neki megy a labda a ronda kis pofikádnak. Semmi baja nem lesz. Mindenki leszarja a te pofádat. -nevetett Dénes.

-Kussolj már! -csitította el őt Márk.

Jó, most mi történik? Miért meg folyton? És miért nem piszkál? Mondott neki valamit Hanna? Mert akkor kinyírom!

-Ti együtt vagytok? -kérdezte Dzseni.

-Mi???? Dehogy!! -hülledeztem. -Miért lennénk együtt?

-Mert folyton véd, és tegnap óta nem piszkál. -mondta Barbi.

-Azt én is észrevettem. De nem, nem vagyunk együtt. Neki a húgom tetszik, Hannának pedig ő. Úgyhogy nem, amúgy se lennénk. -mondtam.

-Pedig összeilletek. -nevetett Barbi, közben lökdösött.

-Jó vicc. -mondtam.

A focipályán focit Márkot figyeltem. Nem rossz, az tény. De nem vagyok az esete. Persze, ő sem az enyém. Miért pont én tetszenék neki? Amúgy is, ő Hannával kavar. Ugye, most nem ez fog folyton a fejemben lenni? Márk észrevette, hogy éppen őt figyelem, ezért felém fordította a fejét. Én gyorsan elnéztem, mintha rosszul látta volna. De sajnos nem, mert őt figyeltem. Miért vagyok ilyen hülye? Ennél jobban nem is tudtam volna leégetni magamat. Gratulálok Samantha.