Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

10. rész

Ezután a "gyönyörű" beszélgetés után felsiettem a szobámba, és hanyat vágtam magamat az agyban. A könnyeim meg eleredtek. Már régóta mesél apa erről a suliról, és ráadásul ő is ott tanult. Griffendéles volt, ha jól emlékszem. Mikor kicsik voltunk, Hannával mi is beszéltük, hogy ott fogunk tanulni. De mint most, anya akkor se engedte. Feladtuk a próbálkozást, hogy had tanuljunk majd ott, és beletörődtünk, hogy nekünk marad a sima hagyományos mugli iskola.
Én mindig ki akartam használni azt, hogy varázsló családból származok. Na jó, félig. Ki akartam próbálni, milyen varázsolni, milyen repülni, milyen kviddicsezni. Apa sokat mesélt a kviddicsről, azt mondta lányok is simán bekerülhetnek. Ő maga is játszott a Griffendél csapatában, hajtó volt. De anya nem akarja, nem értem az érvelését. Miért kerülne veszélybe az életem, ha egy varázsló iskolában tanulnék? Semmi bajom nem lenne. Szerintem simán csak nem akarja, hogy olyan messze legyek tőle. De én át akarok menni a Roxfortba. Remélem apa megtudja győzni anyát, hogy elengedjen. Ha nem, akkor megszökök. Na jó, Samantha, ezt te se gondoltad komolyan.

Ezután írtam apának egy SMS-t, hogy anya nem akarja, hogy átmenjek. Pontosabban nem engedi.

Én: Hi dad. I talked with mother, and well there was nothing bright. She doesn't want me to go to Hogwarts. She thinks my Life would be in danger then. /Szia, apa. Beszéltem anyával, és hat nem volt valami fényes. Nem akarja, hogy átmenjek a Roxfortba. Szerinte akkor veszélyben lenne az életem. /

Nem írt egyből vissza, úgyhogy gondoltam dolga van. Viszont van még 1 órám amíg nem találkozok a lányokkal. De addig nem akarok unatkozni. Telózni meg már untam, de nem volt más lehetőség. Úgyhogy bekapcsoltam a wifit és megnyitottam az instát. Barbi egy új képet tett ki, azt be like-oltam. Utána csak pörgettem, és pörgettem, hátha találok valami érdekeset. De közben valami elkerülte a figyelmemet. Egy értesítés. Csak kicsivel később vettem észre, hogy amúgy nekem jött egy értesítésem, amit nem is láttam eddig. Oda nyomtam, hogy megtudjam nézni az értesítést. A szívem hevesebben kezdett el verni amint megláttam. Ugyanis valaki bejelölt ismerősnek. Az a valaki nem más, mint Fred Weasley volt az. Nem tudtam, hogy van instája, azt meg végképp nem gondoltam, hogy bejelöl majd. Nem volt kérdés, vissza is jelöltem.

Az instázással hamar elment az idő. Így mikor újból az időre pillantottam, észrevettem, hogy már készülődhetek is. Ezalatt igazából csak annyit érték, hogy bepakoltam a táskámat. Pénztárca, bele tettem a telefonomat, és igazából ennyi, semmi extra. Lementem, ügyelve arra, hogy nehogy megint beüssem valamibe a lábamat.
Végig kellett hallgatnom a szokásos beszédet, amikor elmegyek itthonról, semmi alkohol, idegenekkel ne álljak szoba, (nem mintha ma nem azt csináltam volna), és ilyenek. Persze végig csak bológattam, és „Ígérem", „Nem fogok", „Oke" szavak ismételgetésével elmehettem otthonról. Már 16 vagyok, de anya úgy kezel, mintha még mindig 6 éves lennék.

A házból kilépve meg csapott az esti szellő. Mivel tél van, így már korom sötét volt. Így a telefonomon bekapcsolva a zseblámpa funkciót, elindultam. Közben lehetett hallani a részeg öregeket, a házakból kiszűrődő hangos beszélgetést, vagy éppen a TV-t.