Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

52. rész

Éppen a folyosón sétáltunk, amikor szembe jött velünk Fred, fura, mert George-al mindig együtt csinálnak mindent, és most meg egyedül sétált.

-Sziasztok, lányok!- köszönt, mikor elment mellettünk.

-Szia, Fred!- köszönt Hermione.

-Szia!- köszöntem.

Egymásra néztünk.

-Biztos megint valami tréfán jár az eszük.- mondta Hermione, majd tovább mentünk, mert a következő óra bájitaltan, nem akarok Piton órájáról késni. Elvileg nagyon harapós, a többiek mondták. Úgyhogy nem lenne jó, ha magamra haragítanám.

-Mikor végeztünk minden órával, elmentünk ebédelni. A nagyteremben már mindenki ott volt, kivéve pár embert a Griffendél asztalánál.

-Sziasztok.- ültem le Neville mellé.

-Sziasztok.- köszönt Hermione is.

-Sziasztok.- köszöntek vissza.

Angelina, mint mindig megint Fred mellett ült. Már most kezdek nagyon féltékeny lenni arra a lányra, de el kell fogadnom, hogy Fred őt szereti, látszik rajta, hogy szereti a közelségét, meg jól elvannak, ahj ezt még leírni is fáj, úgyhogy inkább nem beszélek róla.

-Fiúk, ti sántikáltok valamiben?- kérdezte Hermione az ikrekre nézve.

-Igen, cipőben. De nekem nem fáj a lában, úgyhogy nem, nem sántikálok.- mondta Fred, amire elnevettem magamat.

-Haha, nagyon vicces itt valaki.- mondta unottan Hermione.- De komolyan!

-Elmondjátok nekik?- kérdezte Angelina.

Vajon együtt vannak? Azt nem mondja el Fred és George? De ez miért titkolni való? Mondjuk én se tudom, hogy inkább nem akarom tudni, vagy de. Huh ez jól elmagyaráztam....

-Mit?- néztem kérdően.

-Még nem mondjuk el.- mondta Fred.

-Mit?- kérdezte Hermione.

-Együtt vagytok?- kérdezte Ron bátyjától.

-Nem. Nem erről van szó.- mondta Fred.

-Tehát együtt agytok? És ezt titkolod a tesód elől?- kérdezte Ron.

-Nem, nem vagyunk együtt.- mondta újból.

-Még.- nevetett Angelina. Haha, ez marha jó poén volt. Azt hiszem már most megutáltam ezt a lányt.

-Majd meglátjátok. Ne legyetek kíváncsiak, mert még meg öregszetek.- mondta George.

-Pontosan.- mondta Fred.

Én rá néztem, és próbáltam valamit kiszedni a nézéséből vagy valami, de semmire nem jutottam. Mikor észrevette, hogy nézem, ő is rám nézett, majd elmosolyodott, inkább az ételnek szenteltem a tekintetemet onnanstól.

-Ezután mit csinálunk Hermione?- fordultam hozzá.

-Nem tudom. Mit szeretnél?- kérdezte.- Akár körbe vezethetlek a Roxfortban, hogy jobban szétnézz, és megismerd. Hozom magammal Ginnyt is.

-Hova viszel engem is?- kérdezte az említett, aki egy kicsivel arrébb ült tőlünk, de meghallotta a nevét.

-Körbe vezetjük Samanthát a suliban.- mondta.

-Ja, jó, oké.- kapta a választ.

A szobában leültem az ágyamra, és elővettem a telefonomat, hogy megnézzem jött-e üzenetem. Csak a lányok írtak a csoportba, hogy majd este beszéljünk, visszaírtam nekik, hogy ez természetes. Meg talán Márkot is felhívom, mert nagyon érdekli őt, hogy mi van velem.

-Akkor mehetünk?- állt meg előttem Hermione.

-Persze. Menjünk.- álltam fel.

Már a folyosón sétáltunk, amikor megszólalt Ginny:

-Nincs kedvetek szombaton menni a Három Seprűbe? –kérdezte.

-De, mehetünk. Samantha úgyse volt még ott.- mondta Hermione.

-Hova megyünk?- kérdeztem.

-Három Seprű.- mondta Ginny.

-Az egy kocsma.- mondta Hermione.

-De oda beengednek minket?

-Igen, minket már igen. A vajsör az nem olyan vészes alkohol, azt meg kell kóstolnod, nagyon finom. Biztos, hogy ízleni fog.- mondta Hermione.

-Oké.- nevettem fel. Nagyon szeretek velük lenni, nagyon jó társaságok.

Az udvaron voltunk, és ott is körbe vezettek.

-Arra, arra fele azzal a fával baromira vigyázz, nagyon veszélyes.- mutatott egy irányba Hermione.

-Az ott.- mutatott Ginny.- Az ott Hagrid kunyhója, mögötte pedig a tiltott rengeteg található.

-Igen, ezeket már ismerem.- mondtam.

Majd a semmiből megjelent Pansy és Draco. Olyan nagy undorral néztünk egymásra Pansyvel..

-Ribanc....- motyogtam.

-Mi van közted és Pansy között?- kérdezte Ginny.

-Nem mesélted még el.- emlékeztetett Hermione.

-Ja, tényleg. Akkor gyertek üljünk le ide.- mutattam egy padra.- És elmesélem, hogy miért gyűlölöm őt is ennyire, és persze a családját.

-A családját is?- kérdezte Hermione.

-Igen.- leültünk, majd elkezdtem a mesélésbe.

Mindent elmeséltem. Azt is, hogy miért rúgták ki apát, és mi miért vesztünk annyira össze. Persze, ahogy meséltem, megint ideges lettem, és csúszott ki egy- két csúnya szó, de legalább megtudták, hogy miért vagyunk ennyire rosszban Pansyvel.

-És, hát ennyi a történet.- fejeztem be a mesélést.

-Az durva. De ez elég nagy bunkóság volt Mr. Parkinsontól.- mondta Hermione.

-Igen, szerintem is. Azt tudtam, hogy ők milyen egy bunkó család, de, hogy ennyire, hogy a saját barátját valaki kirugassa, mert kell neki az az állás, nagyon nem szép dolog.- mondta Ginny.

-Hát ez van, most már mindegy, nem tudtunk ellene semmi se tenni. De most apának van egy jobb állása itt Angliában.- mondtam.- De nem megyünk be? Már nagyon fázok.

-De menjünk, tényleg kezd hideg lenni.- mondta Hermione.

Mikor beértünk a szobába, leültem az ágyra. Gondoltam most felhívom Márkot, és megkérdezem, mit akar olyan nagyon tudni, és apával majd este beszélek.