Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

17. rész

Elindultunk. A fiúk elől, a lányok pedig mögöttük. Amúgy a fiúknak és a lányoknak külön tesi tanáruk van, csak a fiúké hiányzott. Barbi a jobb oldalamon, Dzseni pedig a balomon futott.

-Beszélgessünk, mert ez így unalmas. -szólalt meg Barbi 2 perc futás után.

-De akkor hamarabb elfáradunk. -mondtam

-Tök mindegy.... Én már így is fáradt vagyok.... -mondta Dzseni.

Erre mindhárman elnevettük magunkat.

-Lányok ne a szátok járjon, hanem a lábatok. -szólt hátra Zoli.

-Az is jár.... és mindjárt seggbe billent.. -mondta Barbi.

Zoli csak nevetve tovább futott, kb az összes laby hátul futott. De mi voltunk hárman a legutolsók, mert meg akartam beszélni velük, hogy miért vagyok ilyen "ideges", mert nagyon érdekli őket.

-Szoval történt valami? -kérdezte Dzseni.

-Nem. -mondtam. -Csak az az írónő....

-Mi van vele? -kérdezte Barbi.

-Ő nem egyszerű újságíró.

-Jaaaaaa. -esett le nekik egyszerre.

-Szoval, ezt úgy érzed, hogy ő a varázs világ írója? -kérdezte Dzseni.

-Nagyjából igen. A Reggeli Prófétánál dolgozik. És nem értem mit keres a Szent Johannában.

-Így most már én sem........ Nem mintha eddig értettem volna. -mondta Dzseni.

-De inkább beszélgessünk valami másról. Nem akarok erről a hárpiáról. -mondtam.

-Van egy srác.... -kezdte Dzseni.

-Oké.... Mesélj.... Hallgatlak. -mondtam, Dzseni pedig nevetve kezdett el beszélni.

-Balázsnak hívják. Szekeres Balázs. Egy évvel felettünk jár. 11 B-s. -mondta.

-Jaaaa, vágom kiről beszélsz. -mondta Barbi.

-Én is. -mondtam. -Hosszúkás haja van, barna szem, orr piercing és egy focilabda tetkó a mellkasán.

-Várj.... Mi? Te ezt honnan tudod? -akadt meg Dzseni.

-Egyszer láttam, mikor fociztak az udvaron. -vontam meg a vállamat. -Nyugi.... Nem fogom ellopni tőled. -mosolyogtam.

-És beszélgettek? -kérdezte Barbi.

-Igen.... Egy ideje. -mondta.

-És mennyi az az egy ideje? -vontam fel a szemöldökömet.

-2 napja. -húzta el a száját.

-És csak most mondod el? -kérdezte Barbi.

-Én azt huttem, hogy barátok vagyunk. De.... -mondtam.

-Jólvan, bocsi lányok. -nevetett fel Dzseni.

-Oké. Mostmár álljunk meg, meg kiköpöm a tüdőmet. -lassítottam a futással.

-Oké. Ezt én is akartam javasolni, mert meghalok. -mondta Barbi.

Nekünk az 5 perc futásból lett 8 perc futás. A végén azt hittem, hogy el fogok ájulni. Büszke vagyok magamra, hogy nem történt meg. Mert valószínűleg ha a kórházban kötök ki, anya meghalt volna, hogy mégis mi történt velem.

A suli felé közelítve láttuk, hogy az osztályból rajtunk kívül már mindenki ott van. És közben a tanár írta, hogy ki mikor végzett, mennyi idő alatt. Remélem jegyet nem ad....

-Na végre. -nézett ránk. -Samantha, Barbi, Dzsenu 3-as. Jó indulattal.

-Nem mondta, hogy jegyet fogunk kapni. -mondtam.

-Szerinted miért mondtam, hogy 5 perc alatt végezzetek? -kérdezte.

Mi vagyok én, fejben látó??

-Nem tudom. Mondjuk, mert akar még utána valamit csinálni? -kérdeztem.

-Is. -mondta, majd beindult a suliba.

Amúgy Oláh az kedves szokott lenni, csak ma biztos bal lábbal kelt. Ennyi.

-Menjetek be a tesi terembe. Fiúk rakjátok fel a hálót, röpiztek. -mondta Oláh.

Legalább akkor csinálunk valami jót is ezen a tesi órán.