Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

54. rész

Visszatértem, és folytatom a könyvet. Úgyhogy itt a folytatás, jó olvasást, és kellemes nyári szünetet kívánok mindenkinek! 😊❤
___________________________________________

Február 17. Szerda:

Szóval a mai nap nem is indulhatott volna jobban, mint hogy elaludjunk. Ugyanis én olyan ügyes voltam, hogy a telefonomra nem adtam elég hangerőt, így nem hallottuk az ébresztőt. Vagyis elvileg Hermione hallotta, csak gondolta visszadől még egy kicsit, és ebből lett az, hogy vissza aludt.

Így mikor sikeresen mind a hárman elkészültünk, gyorsan siettünk az első óránkra, ami Jóslástan. De úgy elaludtunk, hogy még reggelizni se volt időnk, úgyhogy csak eszeveszetten rohantunk a folyosón Hermionéval Jóslástanra.

-Jó reggelt tanárnő! Elnézést a késésért, csak sikerült elaludnunk.- modtam, miközben szó szerint beestünk az ajtón.

-Jó reggelt!- köszönt Hermione is.

-Jó reggelt kedveskéim. Jólvan, gyertek, és foglaljatok helyet, most elnézem nektek, de többet ne forduljon elő.

-Rendben, nem fog, ígérjük!- mondtam, miközben helyet foglaltunk.

-Ezt megúsztuk.- fordult felém.

-Nos, mivel van aki késett, az nem hallotta, hogy a mai órán mivel fogunk foglalkozni, így elmondom újra.- szólalt meg Trelawney professzor.- Tehát a mai órán, jósolni fogok nektek valamit, a tenyereteken lévő vonalakból. Kérnék egy jelentkezőt.

Senki, az égvilágon senki nem emelte fel a kezét.

-Rendben, ha nincs jelentkező akkor majd választok én.- mondta.- Legyen, Miss. Pilcher.

Miért én? Nem hiszek ezekben a hülyeségekben. Mos komolyan, tenyereken lévő vonalakból jósolni? Viccel? Ez szerintem úgy hülyeség ahogy van? De mindegy....

Trelawney professzor odajött hozzám, megállt, majd felém nyújtotta a kezét, én is felé nyújtottam a kezemet, majd jó alaposan elkezdte nézni, és megvizsgálni. Na vajon mi lesz itt?

-Amit látok, az az, hogy már megtaláltad életed szerelmét, és ő viszont szeret, csak nem mondja el. De valószínűleg ez nemsokára meg fog történni. A kapcsolatokban lesznek viták, és persze kavalkádok, de boldogságban fogtok élni. Még azt is látom, hogy az illető Roxforti diák.- fejezte be.

Mi van? Életem szerelme? Itt? Roxfortban? Itt tanul? Vajon kire gondol? Fredre? Most ezt higgyem is el?

-És ezt mind a tenyeremből látta?- kérdeztem.

-Igen, kedvesem.- mondta, visszasétált a helyére, és folytatta az órát. A tenyérjóslásról beszélt, de több diáknak nem jósolt, csak nekem.

Egymásra néztünk Hermionéval, és egyszerre megvontuk a vállunkat, hogy majd megbeszéljük a szünetben. Én akkor se hiszem el ezt az egészet. Jó lenne ha életem szerelme itt lenne a suliban, vagyis itt van, igen, de nem hiszem, hogy viszont szeret. Szerintem ő Angelinát szereti. Ez abból is látszik, ahogy rá néz, vagy vele beszél, vagy mit tudom én, de szerintem őt szereti.

Az óra végeztével Hermionéval kimentünk a teremből, és a folyosókon sétálva beszélgettünk.

-Hát ez durva volt.- mondta.

-Igen, szerintem is. De soha nem hittem ezekben. Szerintem ez az egész egy rakás hülyeség. És nem tudom, hogy vajon igaza lehet-e a tanárnak.- mondtam.

-Igen, szerintem is egy kicsit fura, ez az egész. De vajon tényleg itt van életed szerelme a Roxfortban, aki viszont szeret téged. Várjunk csak....... tehát aki neked tetszik, az ide jár. Na, ki vele, ki az.- csikizett meg.