Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

6. rész -A négy rosszfiú

-Nem tudom, hogy ezek kik voltak. Vagyis tudom, mert bemutatkoztak, de nem ismerem őket. Valószínűleg Roxforti diákok. -magyaráztam, és oda adtak a levelet, amit eddig a kezemben tartogattam.

-Ez az a suli? -kérdezte Barbi csodálkozva.

-Igen.... -mondtam.

Barbi és Dzseni az egyetlen mugli akiknek erről meséltem. Mármint, hogy félig varázsló családból származok, és, hogy ez egy híres varázsló iskola, amiről nekem is apa mesélt. (Mivel ő is itt tanult)

-Felvettek? -kérdezte Dzseni.

-Nem tudom, nem is jelentkeztem, azt se tudom mi a franc van.... -mondtam. -George azt mondta, hogy ha lehetne, akkor otthon nyissam ki, mert nem szabad, hogy meg lássa más is a levelet.

-Akkor változott a program. -mondta Barbi. -Nem hozzánk jöttök, hanem megyünk gyrost enni, és megbeszéljük ezt az egészet.

-De ki az a George? -kérdezte Dzseni.

-Az egyik iker akik jöttek. George és Fred Weasley. -mondtam.

-Mellesleg elég jól néznek ki. -mondta Dzseni.

-Igen, szerintem is. Főleg Fred, benne nagyon megfogott valami. És..... és.... amikor ott voltam és vele beszélgettem..... vagyis velük.... de olyan lett volna mintha csak vele beszéltem volna........ Jesszusom miket beszélek itt össze-vissza, még csak most ismertem meg őket egy fél órája.. -mondtam.

-Úgy látszik, hamar szerelembe estél. -vigyorgott Barbi.

-Dehogy is.... -mondtam.

-Aha.. -nevetett Dzseni.

Ezután a lányokkal gyorsan bementünk az osztályba, mert láttuk, hogy az osztályfőnök idegesen tart az osztálytermünk felé.

Mikor helyet foglaltam az asztalnál, hátra fordultam, ahol az osztály négy legrosszabb fiúja ül.

-Már megint mi a szart csináltatok? -kérdeztem.

-Semmit.. -nevetett Dominik.

-Nálatok nincs olyan, hogy egy nap ne csinálnátok valami rosszat.

-Ki kérem magamnak. -szólalt meg Zoli. -Mi mindig jó kisfiúk vagyunk. -mosolygott.

-Aha, hát persze.... -dünnyögtem.

-Nem hiszem el, hogy Dominik, nektek mindig kell valamit csinálnotok.... -mondta mérgesen Török tanár úr.

-Nem csináltunk semmit.. -mondta vigyorogva András.

-Szóval, szerintetek az, hogy leku**ázzátok Márton tanárnőt, az nektek semmi. -fújtatott idegesen.

-De tanár úr, az igazgató helyettes megváltoztatta a wifi jelszót. -mondta Dominik.

-És azért le kell ku...... Ribancozni? -szépített Török. -És mellesleg, az 1 hete volt. Azóta már mindenkinek megvan az új.

-De nekem jobban tetszett a „SzJGlgj".-mondta Robi. A „SzJGlgj" rövidítve Szent Johanna legjobb. Nem tudom miért ilyen hülye suli wifi jelszavunk volt. Mindegy, az új az egyszerű, „SzJG36". Kreatív, mondhatom....

A szám elé kaptam a kezemet, hogy a kitörő nevetésemet befogjam. A mellettem ülő Dzseni is így tett. Ez a négy fiú a legrosszabb az osztályunkban, de egyben viccesek. Csak a tanárok nem értik a poénjaikat.

-Meg nem halljam még egyszer, hogy ilyen csúnyán beszéltek egy tanárral. Mert akkor mind a négyőtöknek adok egy osztályfőnökit. -fenyegetőzött.

-Egy osztályfőnöki dicséretet? -kérdezte András.

-Álmodsz András fiam.... -motyogta az osztfő.

Vége. Elszakadt a cérna, az egész osztályból kitört a nevetés. Az osztfő csak bosszankodva hallgatta, mi milyen jól szórakozunk.

-Ti nem vagytok normálisak. -fordultam hátra nevetve a négyeshez.

-Most mé'? -kérdezte Robi.

Inkább csak nevetve visszafordultam. Amúgy nem tudom mi van, mert nekünk most tesi óránk lenne Oláh tanár úrral. De úgy látszik Török inkább osztfőt akár tartani.