Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

45. rész -Első óra

Mikor nyitódott az ajtó, mindenki oda kapta a fejét. Egy elég alacsony tanár lépett be, akkor hát ő Filius Flitwick tanár úr.

-Jó reggelt gyerekek!- köszönt, közben a helyére sétált.

-Jó reggelt!- köszönt mindenki.

Mikor a helyére ért, újból elkezdett beszélni.

-Ha jól tudom, van egy új diákunk.- itt rám nézett.

Én feszengve egy mosolyt próbáltam csalni magamra.

-Ne izgulj.- bökte meg az oldalamat Hermione.

-Samantha Pilcher, igaz?- kérdezte.

-Igen.- válaszoltam.

-Apád is itt tanult.- mosolyogott.- Bemutatkoznál pár mondatban, kérlek.

Tessék? Be kell, hogy mutatkozzak? Na nem, azt nem. Jesszus. Most ezt muszáj? Minden órán be kell, hogy a tanár jobban megismerjen? Nem akarok.

Vettem egy mély levegőt be, majd kifújtam.

-Persze.- mosolyodtam el megint.

-Akkor állj fel kérlek, hogy mindenki jól lásson.

Felálltam, majd körbe néztem, mindenki engem figyelt, és a tekintetét nekem szentelte. Amit amúgy nem kellett volna, és majdnem meg is mondtam nekik.

-Samantha Pilcher vagyok. 16 éves. Budapestről érkeztem, eddig egy mugli iskolában tanultam, ahol elég jó átlagom volt. Remélem azért, hogy itt nem fogok rontani. Apám varázsló, anyám pedig mugli. Van egy húgom, Hanna.... Ennyi elég?- kérdeztem a tanártól.

-Persze. Foglalj helyet. Köszönjük!

-Szívesen.- mondtam, és leültem, remélve, hogy már senki tekintete nincs rajtam.

-Sárvérű!- kiabálta be valaki a tanulók közül. Ránéztem a fiúra, aki szőke hajú, és kék szemű. Ez süket? Azt mondtam, hogy apám varázsló, anyám meg mugli, tudtommal az félvér.

-Nem hallottad Malfoy? Félvér. -mondta Hermione.

-Részletkérdés. -nevetett.

-Ne foglalkozz vele. -fordult felém Hermione.

Jobban megnéztem magamnak a srácot. Mardekáros, ez mindent elmond, ha jól láttam 2 csatlósa van mellette, akik szintén nevettek, tisztára olyan mint Márk. Beszólogat mindenkinek akinek tud, van 2 csatlósa, akik egyben a csicskái is, Márk 2.

-Nem vettem magamra, ne aggódj. -néztem most már Hermionéra. -Ismerem a fajtáját. Olyan, mint Márk.

-Márk? -húzta fel a szemöldökét.

-Egy srác a volt sulimból.

-Uhh a barátod? -lett izgatott.

-Nem. Csak egy srác a sulimból.

-Oh, értem..

-Gyerekek csendet! -szólalt meg újból Flitwick professzor. -Még egyszer köszönjük a bemutatkozást. -nézett rám. -Mivel még új vagy itt, gondoltam kedvezek neked. Míg a többiek folytatják a tanulnivalójukat ahol abba hagyták, addig te megtanulhatod közben az eddigi tanult varázsigéket. Miss. Granger segíthet neked.

-Rendben, köszönöm.

-Na, akkor hol is kezdjük? -mosolygott Hermione.

-A legkönnyebb varázsigével? -nevettem fel.

-Oké. Akkor legyen az....amelyikkel tárgyakat lehet lebegtetni.

-Uh..oké. -lettem izgatott. Végre varázsolhatok.

-Szóval, azt mondod, hogy Wingardium LeviOsa, majd suhintasz a pálcával, így.-mutatta a saját pálcájával.

-Oké, akkor essünk neki.-fordultam előre, ahol az asztalon a nemrégiben kapott toll volt, és rá szegeztem a pálcámat. -Wingardium LeviosAA. -mondtam, de a toll meg se mozdult, csak maradt ott a helyén, egy helyben.

-Az LeviOsa, nem pedig LeviosAA. -nevetett. -Azért nem mozdult meg.

-Oh..oké, akkor megpróbálom megint. -Wingardium LeviOsa....

Mondtam ki a varázsigét és a toll elkezdett a magasba emelkedni, majd egészen az előttem pár méterre levő asztalra esett le.

-Sikerült! Sikerült! Úristen, varázsoltam! Megcsináltam az első varázslásomat. -sikongattam.

-Lehetne halkabban? Éppen próbálnék koncentrálni! -szólt Malfoy. Azt hiszem, vele se nagyon fogunk kijönni, már most megutált, pedig az égvilágon semmit nem csináltam.

-Remek Miss. Pilcher, nagyon szép! -dicsért meg a tanár. Ezt majd suli után telefonon elmesélem a lányoknak, anyának, apának, és Hannának is. Kb az egész Budapestnek el fogom. Remek érzés volt varázsolni, és még mennyiszer fogok. Örülök, hogy átjöttem, és nem bántam meg, remélem később se fogom.

(Erről az óráról ennyit mondanék, mert ez volt benne az izgalmas, hogy varázsolhattam)

Óra után a folyosóra mentünk, és a szünetet ott töltöttük el beszélgetéssel.

-Milyen volt az első Roxforti óra? -csatlakoztak hozzánk az ikrek.

-Nagyon jó. -válaszoltam.

-Valaki nagyon örült, hogy varázsolt. -nevetett Ron.

-Tényleg annyira tetszett? -kérdezte Fred.

-Igen. -mondtam,közben mélyen a szemembe nézett. -Igen, mert....mert most varázsoltam elsőnek, ezt vártam a legjobban, mikor tudtam, hogy át fogok jönni. -kezdtem el a földet bámulni, mintha olyan érdekes lenne.

Baszki ha így folytatom, hamar le fogom buktatni magamat.

-Fred, George, hogy halad a boltotok? Gondolkoztok új dolgokon? -törte meg a csendet Ron.

-Bolt? Milyen bolt? Nektek van boltotok? -néztem felváltva hol Fredre, hol pedig Georgera.

-Igen. -mondták egyszerre.

-Mindenféle édességeket lehet ott kapni, meg persze vannak ott nem édességek is.-nevetett George.

-Eljöhetnél majd megnézni. -mondta Fred.

Ezt vegyen meghívásnak? Vajon én is tetszek neki? Nem láttam még másik lánnyal..... Angelinán kívül, de az a csaj mászik Fredre.

-Persze, majd megnézem. -mosolyogtam.

-De mi most megyünk, kiélvezzük a lyukas óránkat. -vigyorgott George.

-Nem is lyukasórátok lesz. Nektek most S.V.K-tok lesz. -mondta Hermione.

Nem válaszoltak semmit, csak nevetve tovább mentek.

-Mindig ezt csinálják. -motyogta Hermione.

-Mit? -kérdeztem.

-Sokat lógnak az órákról, nem mindig mennek be. Plusz szeretnek hülyéskedni, és nem odafigyelni a sulira. -magyarázta Ron.

-Áh..értem. -mondtam, közben egy levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra.