Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

56. rész -Fred meg Angelina...?

A nagyterem ajtajában lehetett látni, hogy minden asztal tele van minden féle étellel. És ahogy azt gondoltam, Ron egyből is sietett, helyet foglalt, és elkezdett enni. Mi a többiekkel nyugodtan az asztalhoz sétáltunk, és leültünk. Én éppen azt néztem, hogy mit egyek, de elég hamar kiválasztottam, csirke combot, és kruplipürét választottam, és amikor felnéztem, hát persze, hogy pont akkor közeledett Angelina.

-Sziasztok!- köszönt, majd leült Fred mellé.

-Szia.- köszöntem, és próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.

-Szia.- köszöntek a többiek is.

-Szia, baba.- hallottam Angelina hangját újból. Viccelsz, hogy ezt Frednek mondta. Gondoltam, hogy együtt vannak, de így, hogy most már látom is, sokkal szarabbul esett. Jesszus....

Próbáltam egész ebéd alatt úgy enni, hogy még véletlenül se nyeljek félre az idegesség és a féltékenység keverékétől. Kisebb nagyobb sikerekkel.

-Én most megyek, de Fred.... majd gyere fel este.- kacsintott Angelina, majd elment.

Hát itt nem sikerült, hogy ne nyeljek félre, és sikeresen egy kicsi korty vizet is félre nyeltem.

-Samantha, minden oké?- ütögette meg a hátamat Neville, aki mellettem ült.

-Aha..... persje.... csak sikerkt féltre nyelnem....- köhögtem.

-Most már jobb?- szólalt meg egy pár perc elteltével.

-Persze. Most már minden rendben. Köszi.- mondtam.

-Szívesen.- mosolyodott el kedvesen.

Ezután Fredre néztem, hogy vajon aggódott-e értem, vagy valami, de semmi, csak tovább evett. Felőle akár ott megfulladhatok, az se nagyon zavarná, csak tovább enne.

-Fred, nem is mondtad, hogy együtt van Angelinával.- mondta Ron.

-Ja, hát igen. Mert nem is vagyunk együtt, csak alakulnak a dolgok.- mondta.

-Alakulnak?- kacsintott George.

-Fogd be..- nevetett fel.

De jó, hogy ők ezen olyan jót szórakoznak, miközben vagyok én itt, aki a hírtől is megfullad, hogy élete szerelmének más barátnője van. És azt mondta Sybill professzor, hogy életem szerelme viszont szeret. Ennél nagyobb marhaságot az életemben nem hallottam.... Csak azt, hogy a föld lapos, de mindenki tudja, hogy nem.

Miután végeztünk az ebéddel, ahol szerencsére megtudtam egy kis szaftos infót, a lányokkal felmentünk a szobánkba, ahol mindenki a saját ágyára ült, és elkezdtük a házikat írni. Mi Hermionéval a Bájitaltan házit, mert Piton adott, így mi azt csináltuk, Ginny pedig az átváltoztatástan háziját csinálta.

-Szerintetek melyik a legerősebb méreg, mégis leghatásosabb? Legyen az akár mugli.- szólalt meg hirtelen Hermione.

-Hmm.... nem tudom, szerintem az Élő- Halál esszencia is elég erős, habár nem méreg, csak elaltatja az embert, de szerintem az is erős.- mondta Ginni.- Miért?

-A házival kapcsolatban jutott eszembe. Szerintem a ciánsav is elég erős.- mondta Hermione.

-Fred....- motyogtam. Oh baszki. Most lelepleztem magamat. Kellet megszólalnom.

-Tessék?- kérdezte Ginny.

-Jól hallottam? Fredet mondott?- kérdezte Hermione.

-Mi? Én? Ugyan már, dehogy! Azt mondtam, hogy...... hogy..... izé..... khm....... azt mondtam, hogy......

-Mit mondtál?- kérdezte vigyorogva Hermione.

-Hát, öhm.....

-Fredet mondtál! Nem tudod letagadni!

-Jó, oké, Fredet mondtam, de csak véletlen!

-Aha persze....- kezdtek el mindketten egyszerre nevetni. Remek, most elárultam, hogy kibe vagyok totál belezúgva.

-Tudtam! Tudtam!- állt fel Ginny az ágyról, és rám mutogatott.

-Mit?- kérdeztem.

-Hát, hogy Fred tetszik neked. Ahogy rá nézel, ahogy beszélsz veled, sugárzik belőled, hogy totál bele estél, és a bénázásod ebédnél se volt véletlen. Az a féltékenység műve, nem igaz?- mosolygott, és leült az ágyamra törökülésben, és felém fordult.

-Mesélj! Mikor szerettél bele, miért tetszik, stb.... Kérem az infókat.

-Jólvan, már mesélem is. Esetleg popcornt nem kérsz?- nevettem fel.

-Most, hogy mondod....

-Na, akkor mesélek. Szóval, akkor kezdődött mindent, amikor ketten bejöttek a sulimba és elhozták a levelet amit Dumbledore küldött. Már akkor éreztem, hogy jó a közelsége, és, hogy máshogy szimpatikus. Az elején mindig csak azt mondtam, hogy nekem csak szimpatikus, de nyilván nem, hanem beleszerettem. Ez szerelem volt első látásra. De sajnos ez tök mindegy, mert egyirányú. Neki barátnője van.- sóhajtottam szomorúan.

-Angelina nem a barátnője, csak kavarnak, de ha elmondod lehet, hogy ebből nem lesz semmi. Úgy se bírom annyira azt a lányt, túl nyomulós.- mondta Ginny.

-Igen, azt észrevettem én is.- mondtam.

-De miért nem mondod el neki?- kérdezte Hermione, miközben ő is az ágyamra ült, és így beszélgettünk hárman az ágyamon.- Nincs semmi veszteni valód.

-Nincsen, csak max leégetem magamat előtte, plusz leleplezem magamat. Ahogy előttetek....

-Most jut eszembe, mikor tervezted, hogy elmondod nekünk?- kérdezte Hermione.

-Az igazság az, hogy nem nagyon terveztem elmondani.

-Héjj. Ez nagyon kedves volt.- mondta Ginny, és mérges arcot próbált vágni, amire elnevettem magamat.

-Hát csak 4 napja ismerjük egymást. Habár már most olyan mintha 1000 éve nagyon jó barátok lennél.- mosolyogtam.

-Szerintem is.- mondta Hermione.- Amúgy szerintem összeillenétek.

-Szerintem is. És ezt vedd megtisztelésnek, hogy ezt mondom, mivel a testvére vagyok.- mosolygott Ginny.

Erre a bejelentésükre Kyra is huhogott egy sort, aki az ablakban volt éppen, mert kiengedtem a kalitkájából. Igen él még, csak elfelejtettem róla írni, de ugyanúgy etetem, gondoskodok róla, csak nem írtam róla. Teljesen kiment a fejemből.

-Látod, mások is egyet értenek velünk.- nevetett fel Ginny.

-Igen, látom.- mosolyogtam, majd a kezemet előre tartottam, hogy Kyra rászálljon, ide repült hozzám, majd az ölembe, és ott maradt amíg beszélgettünk, és persze a kényeztetés is kellett neki, így végig simogattam. És a beszélgetésbe ő is beszállt, mert hát nem maradhatott ki, néha- néha bele- belehuhogott a mesélésünkbe, mert imád dumálni. Konkrétan be nem áll a csőre.