Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

3. rész -Márk és a becenevei....

Az aulába belépve pont egy nem kívánatos személybe ütköztem bele. Ki más lenne az a személy, mint Macsó Márk. Vagy nem figyelt, vagy jó mókának tartotta, ha direkt nekem jön. Szerintem inkább a második opció.

-Oh, szia Sam. -köszönt nevetve. -Talán elvakít a macsóságom?

-Igen, nagyon. Főleg, hogy nincs is ilyened. -mondtam unottan.

És felsiettem a lépcsőn, egyenesen az osztálytermembe. A lépcső után jobbra kellett fordulni, és ott van az osztályom. Ja, és a becenév, igen, Macsó Márk így "csúfolták" első óta. Samantha a nevem, és ebből lett a Sam, ami ugye fiú név, de szerinte ez tökéletes gúnynév nekem. Igazából leszarom. Tőlem szalagnak is hívhat, az se érdekel.

Az osztály előtt a folyosón már ott volt Dzseni és Barbi, akik onnan messziről integettek nekem. Én vissza integettem nekik.

Mikor oda értem hozzájuk, egy nagy öleléssel és egy puszival köszöntem nekik. Majd gyorsan bementem a terembe, hogy lepakoljam a táskámat, a kabátomat pedig az akasztóra akasztottam. Barbin és Dzsenin kívül még vagy négy osztálytársam jött még. Bence, Zsuzsa, Dani és Dóri.

-Hallom valaki megint Sam-nek szólítottak. -nevetett Bence.

-Én meg azt hallottam, hogy valakit díszbuzinak. -mondtam szintén nevetve.
Bence mindjárt kussba maradt.

Márk mindenkibe bele köt akibe lehet. Engem Sam-nek hív, Bencét díszbuzinak, mert ő meleg, Zsuzsit pedig folyton leszbi lekvárnak. Mivel ő pedig leszbikus. De most komolyan, mik ezek a becenevek? Szánalmas...! Nekem semmi bajom nincsen a melegekkel, szerintem ők a legnormálisabb emberek, mert ők mindenkit elfogadnak.

-Engem leszbi lekvározott. -bosszankodott Zsuzsi.

Néma csend, majd mindannyian elnevettük magunkat erre a bejelentésre.

-Ne foglalkozzatok vele. -mondtam. -Mi legalább normális nevet adtunk neki, mert mi normálisabbak vagyunk mint ő.

-Macsó Márk.... -mondta Dóri.

-Ja, a seggfej Macsó Márk.. -motyogta Bence.

Ezután kimentem Barbiékhoz. Akik kint ültek a székeken, amik az osztályunk előtt voltak, és telefonoztak. Az érkezésemre pedig felkapták a fejüket.

-Hali lányok. -köszöntem, és én is leültem egy székre.

-Hali. -köszöntem egyszerre.

-Valamelyikőtök elkísér a hétvégén a körmöshöz? -kérdezte Dzseni. -Már nagyon meg kéne csináltatni.

-Ja, én megyek. -mondta Barbi.

-Samantha? -nézett rám kérdően Dzseni.

-Lehet, hogy tudok menni, de még nem biztos. Lehet, hogy a hétvégén haza tud jönni apa.... -mondtam.

-Ja, oké. Akkor majd meglátjuk. Úgyis ritkán látod, nem veszem el tőled ezt a lehetőséget. -mosolygott.

Vissza mosolyogtam én is.