Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

66. rész- Mégis a bulin kötöttem ki....

Már a lépcsőn lehetett hallani a beszélgetéseket, de zene még nem volt. Megláttam oldalt a DJ pultot, és jól tippeltem, mivel Lee állt mögötte. Az ikrek a piákat pakolgatták, és rendezték el. Nem voltak még sokan, csak pár ember volt eddig. De pontosan 18:55 óra volt, vagyis 5 perc és kezdődik. Még egyszer utoljára a piás részleghez néztem, ahol Fred éppen felnevetett azon, amit George mondott, de édes.... Mikor abba maradt a nevetés, felém nézett, és mondani akart valamit, de azután mégse tette, helyette csak rám mosolygott, én pedig rá.

-Na jó, mostmár megyek lányok. Jó szórakozást.- köszöntem el tőlük.

-Meg lesz.- mondta Ginny.

-Köszi.- nézett rám Hermione, majd megindultak a kanapéhoz, ahol amúgy a Harry és Ron páros ült.

Én pedig visszaballagtam a szobába. Mikor beléptem az ajtón rám telepedett a csend, és a magány. Valószínűleg egész este unatkozni fogok, és fura lesz, hogy csend van, és rajtam kívül nincs más a szobában. Egyből az ágyamhoz mentem és befeküdtem. Elővettem a telefonomat, és a Netflixen elindítottam az Esernyő Akadémiát.

A rész felénél lehettem, amikor konkrétan egy szívinfarktust kaptam. Olyan hangos lett a zene, így is halottam, hogy fülhallgató volt rajtam, és max hangerőn ment. Levettem a fülest a fejemről, és csak a zenét hallgattam, hogy milyen jól szórakoznak. Át ment egy érzés rajtam, hogy milyen jó lenne ha én is ott lennék. De akkor meg egész végig féltékeny lennék, és nem élvezném a bulit.

Baszki, leszarom, megyek! Nem maradok a szobámban Angelina miatt, és nem fogok miatta dögleni itt. Megyek és kész. Felálltam az ágyról és elkezdtem kapkodni. Hogy miért nem tudom, mert nem maradtam le semmiről, mert még csak fél 9 volt. Öt percig azon vitatkoztam saját magammal, hogy mégis mi a szart vegyek fel. Aztán szembe jött velem a piros dögös póló, amit Barbi mondott, hogy hozzak el, mondván; Jó lesz majd az. És hát igaza is van, most tökéletes lesz. Ezt felvettem, és egy bőr nadrágot, amiből nincs olyan sok, inkább farmer párti vagyok, de most ez nagyon is jól megy hozzá, plusz a nagy sarkú bakancsom, és készen is vagyok. A hajamat csak egy kontyba tűztem fel, és megerősítettem a sminkemet. És készen is voltam, már mehetek is.

A telefonomat a kezembe véve indultam az ajtó felé, már éppen nyúltam a kilincs felé, amikor meggondoltam magamat, és úgy döntöttem, hogy inkább maradok. Nem nekem való ez, nem is tudom, hogy mit képzeltem ezzel kapcsolatban. Basszus, Samantha ne legyél már ennyire gyáva!! Úgyhogy ezzel a mondattal indultam meg újból az ajtó felé. És, hogy véletlenül se menjek megint vissza, gyorsan megfogtam, kinyitottam és kiléptem a szobából, magam mögött hagyva a csendes és nyugodt környezetet, és beléptem a buli világába. Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia, úgyhogy ha itt a lehetőség, akkor próbáljuk. De előre leszögezem, hogy nem fogok sokat inni. Nem akarok lerészegedni.

A nappaliban megpillantottam a rengeteg táncoló és beszélgető embereket. Mindegy mostmár nem megyek vissza!

Megláttam a kanapén beszélgetni a négy legjobb barátomat, úgyhogy feléjük sétáltam.

-Nahát, mégis itt vagy?- állított meg Angelina.

-Igen.- húztam ki magamat.- Meggondoltam magamat, és eljöttem.

-Nem akarok hazudni, és azt mondani: Jól tetted. Mert őszintén.... nem örülök, hogy itt vagy.- nézett velem farkas szemet.

-Igen, tudom.

-Áh, Samantha!- jött oda Fred Angelina mellé, majd átölelte a derekát. Áucs ez fájt a szívemnek.- Mégis eljöttél?- kérdezte.

-Igen. Meggondoltam magamat.

-Jól tetted.- mosolygott rám, én is visszamosolyogtam rá.

-Én is pont ugyanezt mondtam neki.- hazudott Angelina mosolyogva.

-És milyen kedves!- néztem unottan de közben mosolyogtam. Ha netán azt írom, hogy Angelina temetésére készülök, az azért van, mert megfojtottam a bulin. Csak úgy szólók.- Ha megbocsájtotok....

-Ja persze, menj csak Ginnyékhez.- intett feléjük.

Ott hagytam őket kettőjüket, és oda mentem a többiekhez.

-Sziasztok!- köszöntem, majd leültem a földre, mert minden hely foglalt volt.

-Szia, mégis eljöttél?- kaptam meg a kérdést harmadjára, most Hermionétől.

-Igen.- mondtam.

-Mondtam, hogy el fogsz jönni.- nézett rám Ginny.

-És hogy hogy meggondoltad magadat?- kérdezte Harry.

-Nem tudom. Csak gondoltam, hogy eljövök, miért pont én maradjak ki. Úgyhogy igen, most itt vagyok.

-És milyen jól tetted.- ült le mellém George.- Sok munka volt megszervezni, ezért egy Griffendéles se maradhat ki.

-Gondolom, de amint látod, itt vagyok.

A társaságunkhoz csatlakozott Fred és Angelina is.

-Samantha, egy lángnyelv whiskyt?- nyújtotta felém a poharat.

-Hagyd Freddie, ő nem olyan. Tudod? Ő nem iszik.- mondta Angelina. Egyszer tényleg felképelem azt a lányt.

-Ja, tényleg, bocsi, elfelejtettem.- szabadkozott Fred, és vissza akarta vinni.

-Ne, hagyd csak. Kérem!- néztem rá.

-Tényleg?

-Igen.- mondtam, és elvettem a felém nyújtott poharat.

-Samantha nem kell csak azért igyál, hogy legyőzd Angelinát.- suttogta Hermione.

-Nem csak azért iszok.- suttogtam vissza. Na jó, de csak azért.

Megszagoltam előtte az italt, majd jó gyorsan lehúztam. Végig marta a nyelőcsövemet, majd köhögve tettem le a poharat az asztalra.

-Na, milyen?- kérdezte Lee, miközben csatlakozott a csapathoz.

-Erős.- krákogtam, mert nem volt erős a hangom.

-Majd megszokod.- nevetett fel és leült közénk.

-Ja, de nem hiszem, hogy ilyet iszok még.- krákogtam még mindig.

-Kóstold meg a vajsört Samantha, olyat még nem ittál, és beszéltük, hogy majd megkóstolod.- mondta Hermione.

-Oké, de majd később, egyenlőre elég volt ennyi.

-Csináljunk valamit, mert ez így unalmas.- szólalt meg Ron.

-Oké, akkor társasozzunk.- szólalt meg George.- Gyere Fred, menjünk keressünk valami társast.

A fiúk felálltak, én végig néztem, ahogy Fred mellettem elmegy, majd elmentek a szobájuk felé.

-Héjj csajszi.- szólított meg unottam Angelina.

-Hmm?- szenteltem neki szintén unott fejemet.

-Megmondtam, hogy szállj le a pasimról. Ne foglalkozz Freddel, ne beszélj vele, ne nézz rá, semmi!! Érted? Semmi!!

Mivel Lee még közöttünk volt, ezért ő is megtudta, hogy nekem tetszik Fred. Ezzel csak annyi a baj, hogy ő bandázni szokott az ikrekkel, és lehet, hogy most Fred is tudni fog erről az egészről, ha Lee elmondja neki. Baszki, nekem végem! Nem sok kell, hogy tényleg megöljem Angelinát.

-Kapd be!- álltam fel a földről, és elmentem onnan az italos asztalhoz, ami messze volt tőlük.