Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

24. rész

Közben azon gondolkoztam, vajon apa rá tudja venni anyát, hogy elengedjen a Roxfortba? Én nagyon át akarok menni oda. Jó, igen, eddig nem annyira, mert nem érdekelt. De most már minden nap egyre jobban érdekel. Vajon milyen varázsolni, repülni, meg ilyenek. És anya ezt képes lenne tőlem elvenni.

Ma se fossi andato, Fred l'avrebbe riconosciuto? /De ha vajon át mennék, Fred megismerne?/ Ezen miért olaszul gondolkozok? Egyáltalán miért gondolkozok ilyenen? De basszus, nagyon érdekel. Vajon ő gondol rám most a Roxfortban? Gondolkozik azok, hogy átmegyek-e? Hogy eshet egy ember szerelembe ilyen hamar? De hiszen én magam mondtam, hogy ez nem szerelem, csak szimplán szimpatikus. De miért hazudok magamnak? Igenis tetszik. Sose lettem ennyi idő alatt szerelmes. Igazából szerintem nem is voltam igazán szerelmes még. De úgy látom Fred ezt ki tudta hozni belőlem. De mit gondolkozok ezen, anya úgy se fogja engedni, hogy átmenjek. Ugyjohy ezt feladhatom, és kereshetek valaki másik pasit, plusz nem kéne ennyire bele élnem magamat abba, hogy a Roxfortban fogok tanulni. Mert ha anyán múlik, akkor nem fogok. De miért folyton ezen gondolkozok? És miért nem tudom kiverni a fejemből? A francba....

Mikor készen lettem, kimentem a fürdőből a konyhába. Megreggeliztünk, végre újból mind a négyen, mint egy igazi család, és nem csak hárman voltunk. Most apa is itt volt, és nem kellett, hogy az előttem levő üres széket bámuljam, és azon gondolkozzak, hogy ezelőtt apa is ott ült, és reggelizett velünk. Mert most szintén itt volt.

A mai napról ennyit szeretnék beszámolni, mert nem volt nagyon érdekes. A suliba ugyanolyan unalmasak voltak az órák, és csak a szokásos ment. Vajon a Roxfortban milyenek az órák? Biztos minden óra izgalmas. Samantha ne gondolkozz ezen! Reménytelen! De én akkor is hiszek benne........ Hátha......... Hétvégére általában nem szktunk sok házit kapni, most éppen valami csoda történt, mert egyáltalán semmilyen házit nem kaptunk hétvégére. Így szabad a hétvégém, majd a lányokkal kitalálunk valamit, hogy mit csináljunk. Lehet, hogy átjönnek majd, és itt alszanak. De ezt majd még meglátjuk.

Arról viszont tényleg próbálok lemondani, hogy átmegyek a Roxfortba. Mert nem hallottam anyáékat erről beszélni, hogy esetleg apa próbálja rágyőzni, hogy jó lesz nekem ott vagy valami ilyesmi. Semmi.... De emiatt nem fogok éjszakákat átsírni, próbálom túltenni magamat ezen. És reménykedni, hogy legalább egyszer átjutok oda. Egyszer.... Valaha....