Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

11. rész -Most komolyan ribancnak nézek ki??

-Mennyiért vagy benne virágszálam? -kérdezte egy 20-on akárhány éves srác tőlem. Körbe néztem, hogy biztosan nekem beszél-e. De az utcában egy lélek se volt kint ilyen sötétben.

-Nem, én nem.... -motyogtam zavartan. „Vajon képes lenne megerőszakolni? " Erre a gondolatra a hideg kirázott, mert amúgy is fáztam.

-Jaj, ugyan már. Előttem nem kell játszanod a báránykát. -mondta, és egyet közelebb lépett.

Körbe néztem, hátha most már van valaki az utcán, aki tudna segíteni, de senki. Jaj, miért pont ilyenkor ül bent mindenki a seggén? Hah, valamilyen menekülési tervet kell kitalálnom.

-Gyere. 5000? -kérdezte. -Vagy 10.000? Simán megérsz annyit cica. Gyere, egy alkalom, utána mehetsz.

Éppen meg akartam szólalni, majd el futni reménykedve, hogy nem fog utánam jönni, hogy le..... Fújj. Mikor a hátam mögül pár méterrel valaki megszólalt.

-Nem érted seggfej? Kopj le! -szólalt meg egy ismerős hang.

-Beszóltál öcskös?

-Nem voltam világos? -állt meg a srác előtt. -Nincs benne! Nem akarja! Elmondjam még valahogyan másképp?

-Nem kell ember, nyugi van. Csak játszani akartam. Már megyek is. -mondta.

-Helyes. Helyes. -biccentett az ismerős.

Annyira lefagytam, hogy csak utána eszméltem fel, hogy ez Macsó Márk. Na nem.... Megvédett Macsó Márk. Beszarás.

-Én...... Miért...... Köszi.... -hebegtem zavaromban.

-Szívesen. -mondta és indulni készült, de még visszafordult. -Amúgy mit keresel kint ilyenkor?

-A lányokkal megyek gyrosozni. -feleltem.

-Aha. Jó étvágyat. -mondta.

-Köszi. -mondtam, és már el is ment.

Most halvány lila gőzöm sincs, hogy ez mi a franc volt. Tud kedves lenni? Vagy csak ezért csinálta, hogy ezzel tudjon menősködni, hogy ő meg mentett? Vagy mégis mi a fészkes fene volt ez? Mindegy. Jól esett, hogy tud KEDVES MÁRK is lenni, nem csak a BUNKÓ MÁRK (Macsó Márk).

Mikor befordultam az utcába ahol a gyrosos van, nem kellett sokat sétáljak, mert a 3-dik épület a gyrosos volt. „A legjobb gyros" névre hallgat. Kreatív név, mondhatom. Az ajtón belépve Tamás bácsi egyből üdvözölt.

-Szia Samantha! -intett boldogan.

-Jó estét! -köszöntem vissza.

Majd balra pillantottam, ahol a lányok hevesen integettek nekem, hogy arra menjek, mert ott foglaltak egy asztalt. Oda sétáltam hozzájuk, közben szét néztem, hogy ilyen időben ki van még itt rajtunk kívül. Nagyon senki. Még egy család volt, meg talán az egy randevúzó pár volt, és ennyi.

-Sziasztok. -köszöntem a lányoknak mikor oda értem hozzájuk.

-Hali. -köszönt Barbi.

-Szia. -köszönt Dzseni is.

Levettem a kabátomat, és a széknek a támlájára tettem, leültem, majd a táskámat az ölembe tettem. Igen, ezt is anya mondta, soha ne hagyjam szem elől a táskámat, vagy úgy bármit.