Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

1.rész

Louis

Néztem magam a tükörben, az ingemet gomboltam, s próbáltam elrejteni a lila zúzódást a vállamon. Végig húztam a kezemet a hajamon, miközben arra gondoltam nem lesz semmi baj.

Liam szavai jártak a fejemben miközben betűrtem az inget a nadrágba. Rám nézett onnan ahol állt, haja be volt lőve, egy tincs a gyönyörű barna szemébe lógott. Azokba a szemekbe amik régen oly' sok szeretettel ragyogtak, hogy bele szédültem.

"Ne csinálj olyat amivel elszúrhatod az interjút. Tudod, hogy ez a munka nagyon fontos, és ha elszúrod azt nagyon megfogod bánni!"– mély hangja visszhangzott a közös lakásunkban.

Bólintottam egyet és lenéztem a zoknis lábamra, van egy kis lyuk a zoknimon. Még sosem vettem észre. Felnéztem, amikor Liam sóhajtott egyet. Ott állt nyitott karokkal, az arcán az a meleg mosoly, amit annyira szerettem, de valami hiányzott a szeméből. Besétáltam a karjába, fejemet a nyakhajlatába temettem, s karjaim nyakát ölelték át. Derekamra tette a kezét és homlokon csókolt. Szorosan ölelt, imádtam, amikor ilyen közel van, olyan meleg érzés. Minden percet kiélveztem, mert bármikor visszatérhet a hideg morcos énje. Egy utolsó csókot nyomott a homlokomra, aztán elhúzódott. Felnéztem egyenest a szemébe, odahajolt és nyomott egy puszit a számra, s homlokát az enyémnek döntötte.

"Tudod, hogy szeretlek." – becsuktam a szemem, felsóhajtott és folytatta:  "Tudod hogy törődöm veled, és ezért van szükség arra hogy megkapd ezt a munkát. Szeretlek de nem tudom mind a kettőnket támogatni. És ez nagyszerű lehetőség szamodra. Ő a vezérigazgatója a legnagyobb cégnek Nagy–Britanniában. Ha megkapod az állást jobb helyzetben leszünk, jobb helyre tudunk költözni."

Mereven bólintottam egyet.

"Tudom, tudom, csak ideges vagyok, ez minden. Tudod hogy nem szeretem a protekciós munkát."

Elhúzódott tőlem, elkezdtem fázni hogy már nem ölelt.

"Nem lesz semmi baj, túlzásba viszed a dramatizálást, és ami történt az a te hibád volt, szóval ne csináld most ezt. Minden rendben lesz. Most mennem kell különben elkésem a munkából, ha az interjú jól megy akkor biztosan megkapod a munkát. Most pedig készülődj."

Adott egy puszit a számra és kisétált az ajtón. Felsóhajtottam, újra megnéztem magamat a tükörben, annyira jól néztem ki amennyire csak tudtam. Azt hiszem. Sötét karikák voltak a szemem körül az alváshiánytól. Nem akartam olyan inget felvenni ami szűk volt és kimutatta a hájamat, de nem mehettem pólóba és melegítőnadrágban. Nagyon kimerültnek éreztem magamat, visszaakartam menni az ágyamban. De nem tehettem meg, tényleg szükségem volt erre a munkára. A fickó nagyon híres, biztos sokat fog fizetni.

Azóta keresek munkát hogy hat hete  felmondtam az ügyvédi irodánál. De Liamnek sikerült összehozni egy interjút nekem, és nem akarom elszúrni. Úgy tűnik ismer valakit aki ott dolgozik. Lefótoztam magam a tükörben és elküldtem Liamnek jóváhagyásra. Azt mondta tegyek egy kis zselét a hajamra. Szóval ezt tettem.

Még egy utolsó pillantás a tükörbe, felvettem a cipőmet és elindultam. Elővettem a kocsikulcsot a zsebemből és elindultam. Sajnos már nem tudok kávét venni, mert akkor elkések. Félórás autóút után megérkeztem az épülethez, negyven emeletes épület előtt álltam. Összeszedtem magamat és bementem. Egyenesen a recepcióhoz mentem ahol egy középkorú hölgy ült, fekete rövid ujjú ruhát viselt fehér gyöngyház mintával, haja szűk lófarokba volt kötve. Dolgozott valamin, mert nem vett észre. Megköszörültem a torkomat, mire mosolyogva felnézett rám.

"Interjúm van Mr.Styles—sal." – a liftre mutatott.

"Utolsó emelet. Lesz ott valaki aki mutatja majd az utat." – hálásan mosolyotam és elindultam a lifthez, beléptem és megnyomtam az utolsó emelet gombját. Két férfi jött és ment, mire felértem. Mikor felértem azonnal láttam egy nőt, egy asztal mögött. Öltözéke hasonló volt a lenti hölgyéhez, szűk fekete ruha, szőke haja szoros lófarokba volt kötve neki is.

"Az állásinterjúra jöttem." — mondtam neki. Felnézett és elmosolyodott, majd a sarkon túlra mutatott.

"Várj ott, szólni fognak, ha te következel."

Bólintottam egyet és átmentem a vároba. Két kanapé volt, pár ember ült és várt. Mindenki összeszedettnek és nyugodtnak tűnt. Szükségem van erre a munkára. Ha nem kapom meg Liam dühös lesz, és nem tudom elképzelni hogyan reagálna.

Elkezdtem pánikba esni, gyorsabban vettem a levegőt. Össze kell szednem magamat! Sok férfi és nő jött ki és be. Mindenki magabiztos volt. Körbenéztem, már csak ketten voltunk. Kijött egy nő az irodából és a fiatalembert szólította. Nem akarok itt dolgozni. Hányingerem támadt, mikor eszembe jutott az előző munkám, de nem volt más választásom.

"Mr.Tomlinson, Mr.Styles várja Önt!"– szólított meg a nő.