Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

14.rész

Harry

A tükörbe néztem, kisimítottam az öltönyömet. Ma talalkozom Marie— val és nem tudom, hogy hányjak vagy a falat üssem. Átfutattam az ujjaimat a hajamon. Egyáltalán nem akartam vele találkozni. Azt mondta találkozni akar, hogy megbeszéljük az együttműködést, de tudtam hogy nem ezmiatt akar találkozni. Mikor udvariasan visszautasítottam azt mondta elmondja a médiának, hogy lefeküdtem az alkalmazottaimmal és hogy kihasználtam őt, ezért vonakodva bele egyeztem. Láttam, hogy Louis a bőröndje mellett áll   kivesz valamit és bezárkodik a fürdőszobába. Sóhajtottam és a kanapéra ültem. Emlékszem mikor először találkoztam Marie–val. Az első napja volt, halkan kopogtatott az ajtón. Mikor mosolyogva belépett elakadt a lélegzetem. Az a mosoly. Hirtelen ideges lettem tőle. Nem tudtam egy értelmes mondatot se kimondani, a torkom ki volt száradva. Még soha nem éreztem így. Azt hittem végre kapok egy barátnőt. Nem gondoltam, hogy ez szerelem. Az volt, szerelem első látásra. Ijesztő volt. Nem tudtam megállítani az érzéseket, próbáltam elfojtani. Mikor rájöttem hogy ő is ugyanúgy érez, mint én, boldog voltam. Mikor kilépett támogatta. Aztán kezdtek a dolgok rosszra fordulni, úgy döntött céget alapít a húgával, Elsia—val, és kölcsön kért, hogy elindíthassa. Minden segítséget megakartam neki adni, hogy támogassam, az engedélyekben a papír munkákban, mindenben segítettem. A szívem összeszorult az emlékektől. Még mindig nem értem, hogy lehettem ilyen naiv. Ő egy zsarnok, aki a legvégsőkig kihasználja az ember szívét, utána eldobja. Louis visszajött ez felbeszakította a gondolataimat. Nem a szokásos öltönyt viselte. Nekem ez jobban tetszett. Az öltönykabát tökéletesen átölelte derekát és vékony farmert viselt hozzá, tincsei a szemébe lógtak. Megfogta a hajzselét és visszament a fürdőbe. Újra előjöttek a gondolataim, addig míg Louis vissza nem jött. Megfogtam a kulcskártyát és elindultunk a lift felé. Egy kicsit ideges és feszült volt a légkör. Nyilvánvalóan küzdött valamivel, az egy hét alatt észrevettem. Talán tényleg el kellett volna engednem másik hotelbe. A ránk váró autóba ültünk és elindultunk. Hamarosan megérkeztünk a fehér iroda elé. A fogaimat csikorgattam, meg kellett nyugodnom. Az épületben egy fiatal nő üdvözölt minket. Elkísért minket egy fekete ajtóig. Bekopogott, majd elsétált. Pár pillanat múlva Elsia nyitotta ki az ajtót. Haja fel volt kötve. Udvariasan kezet fogtunk. Louis–sal is kezet fogott és elsétált. Egyedül leszek Marie–val, illetve Louis is ott lesz. Dühös lettem, amikor megláttam az íróasztal mögött. Azt hittem a találkozó valami konferencia teremben lesz. Marie kijött az asztal mögül és hirtelen rám vetette magát, karjait a nyakam köré fonta. Kiengedtem egy mély sóhajt, és a derekánál fogva eltoltam magamtól.

"Kezdjük?" — kérdeztem. Minél előbb véget akartam vetni ennek. Odamentem az asztalhoz, láttam hogy csak egy szék van.

"Azt hittem csak ketten leszünk."—mondta.

"Louis az asszisztensem, szükségem van rá ,hogy jegyzeteljen!"– Louis meglepetten nézett rám, hogy a keresztnevén hívtam.
Marie gúnyosan nézett.

"De csak egy szék van!"

"Használjuk a foteleket!"

"Igen, persze!" – majd kínosan odament a fotelekhez. Egész találkozó alatt folyton megérintette a kezem. Próbáltam diszkréten elhúzódni, de megragadta az ujjaimat. Egy idő után el kellett engednie, hogy átnézzük a dokumentumokat. Gyorsan Louisra néztem, hogy észrevette–e az incidenst. Azt hiszem észre vette, hogy kínosan éreztem magam. Mikor végeztünk elhagytuk az irodát. Louis előttem sétált. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, Marie a karomnál fogva visszarángatott.

"Beszélnünk kell!" — mondta

"Miről?"

"Tudod mit? Újra össze kellene jönnünk!" — nyafogott. "Tudom, hogy hibáztam és mar ezerszer bocsánatot kértem. Mit akarsz még?"— kérdezte.

"Semmit nem akarok Marie! Végeztünk! Komolyan azt hitted lesz még eselyed nálam? Hogy várod el, hogy mindezek után bizzak benned?"

"Rendben, de gondolj a vállalatainkra. Mind a kettőnknek hasznos lenne!"

Felhuztam a szemöldököm.

"Nem Marie, ez csak neked lenne jó és hasznos. Most ha megbocsájtasz dolgom van!"– és kisétáltam az ajtón. Louis kicsit lejjebb állt a folyóson. Marie odasétált hozzá.

"Ezért nem akarsz engem?" — kérdezte. "Mert mostmár őt dugod, az új asszisztensed?"

Louis szeme tágra nyílt. Megfogtam a karját és kirángattam az épületből. Beültünk az autóba. Louis átölelte a mellkasát, fejét lehajtott, a lába idegesen ugrált a padlón. Feldultnak tűnt.

"Ne hallgass rá." — mondtam neki. "Nem tudja mit beszél, csak dühös volt!"

Louis felemelte a fejét, és megtörten mosolygott. Azt hiszem ez az első alkalom, hogy megmosolyogtatom. Az út hátralévő része csendben telt. Az idő gyorsan múlt, hamarosan lefeküdt a kis kanapéra. Felhúztam a szemöldökömet, amikor láttam, hogy hajlítsa be a lábát, hogy elférjen rajta. Nem lehet kényelmes. Azt kívántam bárcsak az ágyban aludna, de nem akartam semmit ráerőltetni.

***

Következő nap interjút kellett adnom a New York Magazinnak. Elmentünk az irodaházba, ahol egy apró irodába vezettek bennünket, bent egy fiatal férfi volt. Az interjú simán ment. Ezután volt egy fotózás, ahol nem volt szükség Louisra, ezért vissza küldtem a szállóba, vagy ahova menni akar. Fotózás után hívtam egy másik sofőrt. Mikor a hotelbe értem, csak a szobában akartam lenni, és aludni. Láttam hogy Louis az ágyban alszik. Bementem a fürdőbe átöltözni. Mikor vissza értem fontolóra vettem, hogy mellé fekszem, de Louis ennek nem örülne. A kanapéra néztem. Túl kicsi. Egy megoldás maradt. Lehúztam Louis–ról a takarót, és ölbe vettem. Fejét a mellkasomra hajtotta, így ránéztem. Milyen aranyos volt! Kicsit megigazitottam a karomban, hogy könnyebb legyen vinni. Az inge kicsit felcsúszott, láttam a törzsén a kék, lila foltokat, és zúzódásokat. Louis nyafogott kicsit álmában. Imádkoztam, hogy ne ébredjen fel. Óvatosan letettem a kanapéra. Kíváncsi voltam, picit feljebb húztam az ingjét. Mi a fene történt vele? Betakartam, majd gyorsan az ágyba bújtam és elővettem a telefonom és írtam Niall–nek, hogy elmondjam mi történt. Megnyugtatott, hogy biztos csak valahogy megsérült. De nem tudtam megnyugodni. Addig néztem az alvó Louis—t míg el nem aludtam.