Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

15.rész

Louis

Finoman lehúztam a takarót az arcomról, és azonnal becsuktam a szemem, amikor a nap az arcomba világított. Felkeltem a kanapéról, Mr. Stylest nem láttam sehol. Bementem a fürdőbe, hogy lefürödjek és átöltözzek. Ma megyünk vissza Londonba. És még mindig nem tudom mi van Liam–mel. Mit tegyek, ha hazaértem? Lehet nem is akar velem beszélni. Kiléptem a zuhany alól. Nyögtem egyet, amikor rájöttem, hogy nem hoztam be magammal csere ruhát. Derekam köré tekertem a törölközőt és óvatosan kinyitottam az ajtót. Mr. Styles még nem jött vissza. Gyorsan a bőröndömhöz mentem, kikapkodtam a ruhákat, és irány vissza fürdőbe. Átöltöztem. Mikor újra kimentem Mr. Styles már az ágy szélén ült. Mikor meghallotta a lépteimet, felnézett és mosolygott.

"Jó reggelt, épp reggelizni készültem, jössz vagy rendeljek valamit?"

Megdöbbentem a szavaitól. Soha egy köszöntésemre se válaszolt. Miért volt most kedves velem? És azt hiszem ez a legelső, hogy rám mosolyog. Rájöttem, hogy még mindig a válaszomra vár. Nem igazan voltam éhes. Őszintén hozzá szoktam hogy napi egyszer eszem. De ezt nem mondhattam neki.

"Rendben mehetünk enni!"

A liftben kínos csend volt. Egyikünk sem szólt semmit. Mikor leértünk besétáltunk az étterembe. Svédasztalos reggeli volt. Fogtam egy tányért, rántottát, sonkát, pirítóst, és teát választottam. Mióta eljöttünk otthonról nem ittam teát. Pedig jobban szeretem, mint a kávét. Átmentem egy kis asztalhoz az ablak mellé, Mr. Styles leült elém. Újra kínos csend lett. Mikor befejeztem az étkezést észre vettem, hogy  Mr. Styles egész reggeli alatt engem nézett. És mikor észrevettem kínosan elmosolyodott. A szobába össze csomagoltuk a holmijainkat. Hamarosan jön értünk a kocsi.  Találomra össze–vissza dobáltam a ruhákat a bőröndbe. Aminek az lett az eredménye, hogy nem tudtam bezárni. Próbáltam összenyomni, de semmi. Végül duzzogva feladtam és leultem mellé. Hallottam, hogy Mr. Styles kuncog, ránéztem az arcom vörös lett. Elkezdte összehajtogatni a ruhákat a bőröndömben és sikerült bezárni. Mentünk a parkolóba ahol már várt bennünket az autó. A sofőr berakta a csomagokat az autóba. Az út a repülő térig rövid és csendes volt,   szerencsére mert késésben voltunk. A repülőn ugyanott ültünk, mint mikor jöttünk. Ugyanúgy megpróbáltam minél messzebb ülni Mr. Styles–tól. De ez alatt az egy hét alatt rájöttem, hogy ő nem olyan, mint Mr. Adams. Szigorú és ijesztő, de nem rossz főnök. És ezért hálás vagyok. Rápillantottam Mr. Styles–ra egy könyvet olvasott:

Az én rendőröm.

Onnan tudom a címét, hogy egész héten ezt olvasta, nagyon lassan olvasott, rengeteg volt vissza belőle. Mikor felszálltunk gondolataim Liamre terelődtek. Most biztos dobni fog. Becsuktam a szemem és vártam hogy elaludjak, mikor eszembe jutott a tegnap este. Az ágyban aludtam el és a kanapén ébredtem. Hogy kerültem oda? Nem emlékszem. Kinéztem az ablakon, ahol nem igazán volt látni való. Újra Liamre gondoltam és elkezdtem könnyezni. Gyorsan összeszedtem magamat, hogy Mr. Styles ne vegye észre.