61.rész

490 52 6
                                    


Miközben ették a sültkrumplit Harry titkon oda lesegetett Louisra, aki csendben ült és gondolkodott.

"Mi jár a fejedben?" — kérdezte Harry.

"Hm? Oh semmi, csak elgondolkodtam."

"Miről?"– firtatta tovább Harry.

"Semmi csak úgy tudod..."

"Nem, nem tudom. Baj van Louis?"

Louis kinyitotta a száját, hogy beszéljen, majd becsukta. Párszor eljátszotta ezt. El akarta mondani, hogy mennyire kedveli Harryt és hogy utálja, hogy fájni fog ha Harry elhagyja. El akarta mondani, hogy minden pillanatot vele akar tölteni aztán Louis rájött, hogy Ő mennyire szánalmas, nem értette Harry miért pont őt választotta. De Louis nem tudta kimondani ezeket a szavakat. A saját hibája volt hogy bele élte magát, és azt hitte Harrynél lenne esélye. Eltolta magától az ételt és Harryre nézett.

"Én huh... " — Louis becsukta a szemét, mély levegőt vett, majd újra rá nézett Harryre, aki figyelmesen nézte. Lenyelte a gondolatait és könnybelábadt a szeme. Istenem tényleg szánalmas. Harry jobbat érdemel nála.

"Ne törődj vele."– nyögte ki végül. Az összes bátorságát elvesztette. Harry oda ment hozzá és leült mellé, majd a karjába húzta.

"Louis mondd el kérlek mi a baj! – könyörgött Harry és simogatni kezdte Louis haját. "Segíteni akarok neked!"

Louis Harry ingébe dugta a fejét.

"Csak egyszerűen nem értem!"

"Mit?"

"Ezt, miért akarsz velem lenni? Nem értem ezt!" — fejezte be Louis, majd felnézett Harryre, a válaszra várt, de ő néma csendben ült és ez szinte megölte Louist.

"Mi van? Mirol beszélsz?" – kérdezte Harry.

Louis rájött, hogy nem menekül ebből a beszélgetésből.

"Miért vagy velem? Szó szerint mással is lehetnél! Akkor miért vagy itt?"

Harry karjai megfeszültek Louis körül. Nem értette miért gondolja ezt Louis. Valószínűleg ez mind Liam hibája.

"Mivel nem akarok mást csak téged Louis! Brácsak látnád milyen csodálatos vagy. Nem szeretnék messze lenni tőled. Nem megyek sehova, mindig melletted leszek. Hogy bizonyítsam ezt be neked?"

Louis nem mert Harryre nézni. Harry maga felé fordította Louis arcát, hogy a szemébe tudjon nézni. Louis a gúnyt kereste Harry arcán, de nem találta. Ránézett Harry ajkára.

"Nem érdemellek meg."— suttogta.

"Oh Lou sokkal többet érdemelsz!" —sóhajtott Harry.

***

Louisnak melege volt, de olyan kényelmesen feküdt nem akart megmozdulni, de húgyhólyagja jelzett. Úgy gondolta gyorsan kirohan a mosdóba, majd gyorsan vissza Harry meleg karjai közé. Harry felé fordult,  gödröcskés mosolyal nézte.

"Jó reggelt!"— vigyorgott, Louis megbökte a gödröcskét.

"Szia!"

Louis becsukta a szemét és az orráig húzta a takarót.

"Ébredj Louis!"— mondta Harry és megcsókolta Louis orrát, aki megfordult és Harry mellkasára nyomta az arcát.

"Harry alszom!"

"Louis, Louis, Louis, felkelni, felkelni felelni!"

"Oké jövök, menj csinálj reggelit!"

Harry viccesen zugólódni (mérgelődni) kezdett.

"Mi vagyok én? A szolgád?"

"Igen, szeretnék egy kis tojást és szalonnát, amit egyszer már csináltál. Menj!"

Majd felvette a kapucnis pulóvert, amit Harry adott neki az előző este. Az éjszaka nagyon meleg lett ezért Harry ingjében és egy nadrágjában aludt. Harry úgy gondolta ő is felvesz egy inget, nehogy Louis kínosan érezze magát. Louis a mosdóban tette a dolgát, majd elővette Harry íróasztalából a telefonját, aztán követte Harryt a konyhába.

Reggeli után Harry haza vitte Louist.

"Zayn itthon vagyok!"— kiabált Louis, de barátja nem volt otthon.

Heló!

Határozatlan időre szünetre megyek. Az egészségem érdekében muszáj. Amint jobb állapotban leszek, hozni fogom a részeket.

Remélem megértitek. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. ❤️

Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now