Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

52.rész

"Helló, jó reggelt!"— mondta Louis gyorsan, amikor felvette a telefont.

"Szia. Hogy érzed magad? Jobban vagy?"

"Oh igen. Jobban vagyok."— nyugtatta meg Harryt. Majd elkezdett sétálni a háló felé, figyelmen kívül hagyva Zaynt, aki mutogatott neki.

"Köszönöm szépen a tegnapot. Köszönöm."

"Persze Louis, ne aggódj ezmiatt, veszélyben voltál. Akkor hétfőn találkozunk, ha már jobban vagy!" — törte meg a csendet Harry.

"Igen természetesen!"

***

Harry felnézett a számítógépéből és Niallre nézett.

"Tudod hogy nem fizetek azért, hogy a itt ülsz és bámulsz!"

Niall kuncogott.

"Csak arra gondoltam, nem kéne—e szólni valakinek...Mi van ha megint el jön?" — kérdezte komolyan Niall.

Harry hátra dőlt a széken.

"Tudom, én is gondoltam erre, de az orvos azt mondta Louis dolga, hogy feljelenti e. Amit nyilván nem tett meg. Hívni akartam a rendőrséget, de nem tudom mit tegyek!" — túrt bele Harry a hajába, és a Niall mögött lévő falat kezdte bámulni.

"Szerintem kellene valamit csinálni, mi lesz ha vissza jön?" – sóhajtott Niall.

"Nem lenne jobb, ha te hívnád?"

"Nem mindegy ki hívja? Csak hívd őket!"

***

Louis bezárta a kis szekrény ajtaját, majd a kulcsot odaadta Harrynek.

"Louis?"

"Igen?"

Harry habozott kicsit.

"Tényleg jól vagy?"

Louis szeme körbejárta a szobát, mielőtt Harryre nézett.

"Mi? Mondtam, hogy jól vagyok!"

"Igen, de nem szabadna, hogy jól legyél. Hogy lehetsz jól a történtek után?!" — kérdezte Harry frusztráltan.

Louis felsóhajtott.

"Mindenkinek abba kéne hagynia az aggódást. Mondtam, hogy jól vagyok." — mosolygott. "Semmi sem történt. Nem nézek ki jól?"

"Nem, nem, úgy értettem Louis. Megölhetett volna!" — Louis mosolya lehervadt, és elkezdett hátrálni ahogy Harry kiabálni kezdett.

Megijedt.

— Miért csinálja ezt Harry? — gondolta.

"Louis mit csinálsz, ha  megsérülsz, akkor mi történik?" — kérdezte Harry szelídebben. "Veszélyes!"

Louis megrázta a fejét.

"Nem, nem te ezt nem érted, senki nem tudja, de ő nem ilyen, ő nem bántana, így...Ő nem!"

"Louis hívtuk a rendőrséget." —mondta Harry hátha Louis meghallja.

Louis szeme kitágult, kezét a szája elé kapta, amikor elért hozzá, hogy Harry mit mondott. Hívták a rendőrséget...Liam börtönbe fog menni. Nem, nem, nem mehet börtönbe! Louis légzése felgyorsult, a haját kezdte tépni, de nem érdekelte, Liam börtönbe kerül...

"Louis..."

"Miért csináltad ezt? Miért?" – sírt Louis. Nem hitte el, hogy ez történt. Összeköltözött Zaynnel, hogy ezt elkerülje.

Miért történik ez?

Pánikolt be, a szeme tele volt könnyel. Észre sem vette, hogy Harry odasétált hozzá és némán hagyta hogy Harry átölelje.

"Sajnálom."— suttogta Harry. Louis az apró ökleivel ütötte Harry mellkasát. A fejét Harry vállára hajtotta, és próbálta kontrollálni légzését.

Harry a karjába vette és a fal mellett a földre csúszott. Louis arcát a mellkasára szorította, Harry egy kósza könnycseppet letörölt. Louis nem akart mozdulni, főleg hogy Harry elkezdte a haját simogatni.

"Sajnálom. Csak azt akartam, hogy biztonságban legyél!"

"Biztonságban vagyok."

"Nem, nem vagy, megütött. Rossz vége is lehetett volna, ez nem biztonságos!Ez bántalmazás!"

"Nem, nem csak akkor tette, ha felzaklattam, vagy rosszat csináltam. Nem ok nélkül tette."

"Louis ez nem mentség. Ha valakit szeretsz, azt nem bántod, és az nem mentség hogy dühös volt!"

"De..."

"Nem Louis. Vajon elfogadnád, ha én megütöttem volna Mariet, vagy Zayn és Niall a barátnőjüket? Annak ellenére, hogy ribanc volt, és sokat veszekedtünk, na meg elcseszte az életemet, nem emelnék rá kezet, mert senki sem érdemli meg a bántalmazást! Nagyon sajnálom, hogy ez történik veled. Nem tudom min mész keresztül, de biztos nehéz lesz lehet, nem hiszed el, de nem a te hibád volt, és nem tudom mit tehetek, de mindent megteszek hogy bezárják. Meg is gyülölhetsz."

Louis végig hallgatta Harryt, a szíve összeszorult a mellkasában. Nem igazán tudta mit csináljon. Egy darabig csendben ültek. Louisnak eszébe jutott, hogy dolgoznia kéne, de semmi kedve nem volt hozzá.

"Ohh..."— nyílt ki az ajtó, és neki ütödőtt Harrynek, aki a földön ült Louissal az ölében. Niall zavartan nézte őket. Az arca zavarodotságot, aggódást, majd gúnyos vigyort öltött. Louis unott arccal nézett rá, nem törődve azzal, hogy Harry ölében ül.
"Elnézést!"— és kisietett Niall az irodából.