Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

7.rész

Louis

Nem tudom meddig ültem ott sírva, csak hívogattam, de nem vette fel a telefonját. Megnéztem a telefon reped képernyőjét és újra hívtam hátha felveszi, de csak a hangposta jelentkezett. Nem akart beszélni velem. Mi van ha nem jön vissza? Pánikoltam. Mellkasomhoz húztam a térdeim, már kezdett felkelni a nap. Arra gondoltam ideje készülődni, ha nem akarok elkésni. Felnyögtem a fájdalomtól a padlón töltött éjszaka és a verés miatt. Kimentem a mosdóba levetköztem, a forró víz jót tett a fájó végtagjaimnak. Gyomrom és a törzsem kezdett belilulni. Megmostam a hajamat, majd a tegnapra gondoltam és sírva fakadtam. Liam szavai fájtak a legjobban.

"Azt akarod, hogy elmenjek, el akarsz üldözni, ha így foltyatod simán kisétálok azon az ajtón!"

Felakartam hívni Liamet, könyörögni hogy jöjjön vissza. Kiléptem a zuhany alól megtörölköztem, majd a törölközőt a csípőm köré tekerve átsétáltam a hálószobába. Zsibbadtan vettem fel az öltönyöm és úgy csináltam a hajam ahogy Liam mutatta. Küldtem neki egy szelfit ahogy szoktam, de nem reagált rá. Felhúztam a cipőmet.

Fáradt voltam és egyre jobban fájt a fejem. Egész nap sms—kel bombáztam Liamet, a hívásaim hangpostára mentek, nem tudtam mit tegyek csak haza akartam menni, hogy lássam Liamet. Majd térden állva könyörögjek neki. Nem hiszem el, hogy ilyen hülye voltam. Hazudtam neki, a helyében én is ezt tettem volna. Éreztem, hogy folytogat a sírás, de nem akartam sírni. Mikor hazaértem kinyitottam a lakás ajtót mindenhol sötét volt és csend. Biztos még dolgozik.

"Hamarosan haza jön."— mondogattam magamnak. Csirke lasagnét csináltam. Liam kedvence.

Eltelt egy óra és nem jött haza. Próbáltam hívni, újra hangposta. Írtam neki sms–t, majd aggódni kezdtem mi van ha történt vele valami, és ezért nem válaszol. Az is az én hibám lenne. Mi van ha félholtan fekszik valahol? Mi van ha kirabolták? De az eszem tudta, hogy valószínűleg jól van, csak nem akar haza jönni.

Elfáradtam, leültem a kanapéra és megint zokogtam. Arra ébredtem hogy motoszkálás van az ajtónál. Odarohantam az ajtóhoz. Liamet láttam a kulcsokkal szórakozni, a szívem majd kiugrott a helyéről. Gyorsan kinyitottam az ajtót. Erre megbotlott és az ajtó keretben kapaszkodott meg. Hogy ne essen el a nyaka köré tettem a karom, majd arcomat a vállára hajtottam.

"Szeretlek!" — mondtam. Éreztem az alkohol szagát, ahogy bevezettem. A hálószobába segítettem, lefektettem az ágyra. Becsukta a szemét és elaludt. Óvatosan levetköztettem, kimentem a mosdóba bevizeztem egy ruhát hogy meg törölgessem. Felmásztam mellé az ágyba a mellkasara hajtottam a fejem.

Másnap az ébresztőre ébredtem. Gyorsan lekapcsoltam, hogy Liam ne ébredjen fel. Még aludt másnapos volt. Megcsókoltam a homlokát és készültem dolgozni.

Mikor hazaértem Liam nem volt otthon, biztos dolgozik még. Átöltöztem és elkezdtem a tegnapi lasagnét megmelegíteni, amikor megterítettem hallottam, hogy nyílik az ajtó. Oda rohantam és átöleltem.

Visszaölelt.

"Sajnálom, nagyon sajnálom, kérlek soha többé ne hagyj el. Szeretlek!"– könyörögtem. Elhúzódott és lenézett rám.

"Hé, semmi baj, megbocsájtok. Itt vagyok nem?" – Bólintottam.

"Csak soha többet ne hazudj!"

"Nem fogok ígérem! Sajnálom!"

Felsóhajtott.

"Semmi baj, ne kérj bocsánatot. Csak vacsorázzunk, jó?"

"Igen. Szeretlek."

"Én is szeretlek. Éhes vagyok!"