Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

8.rész

Louis

A nap besütött az ablakon. Beletemettem a fejem a párnába, a takarót a fejemre húztam, hogy ne lássam a fényt. Megpróbáltam vissza aludni, de Liam elkezdte lehúzni a fejemről a takarót. Kinyitottam az egyik szemem. Liam vigyorgott. Lehajolt és megpuszilta az ajkam, belemosolyogtam a csókba.

"Gyerünk szerelmem csináltam neked reggelit."– mondta, mire én még szélesebben mosolyogtam. Gyorsan felkeltem és követtem Liamet a konyhába. Palacsintát sütött.

"Mostanában keveset látjuk egymást. Mi lenne ha ma elvinnélek vacsorázni?"

Odamentem hozzá és átöleltem.

"Az csodás lenne, nagyon szeretlek."

Remek hangulatban mentem dolgozni. Vártam az estét, régen randiztunk. Megcsináltam a kávét és bevittem Mr. Styles—nak.

A nap többi része simán ment. A nap végén kisétáltam az épületből, készen arra hogy haza induljak. Egyszer csak Liamet láttam meg.

"Mit csinálsz itt? Azt hittem otthon találkozunk!"

Kuncogott majd lehajolt és megcsókolt.

"Megakartalak lepni, nem kell átöltöznöd!"

Az út többi része csendben telt.

Harry

Felsóhajtottam, amikor meghallottam hogy csörög a telefon. Felvettem, Niall volt az.

"Hé, Harry hol vagy?"

"Most indulok tízperc és ott leszek!"

Azt terveztük együtt töltjük az estét, vacsorázunk és szórakozunk. Mivel mostanában keveset találkoztunk. Volt egy új étterem a városban úgy volt ott találkozunk. Felvettem a táskámat s közben fel löktem pár ceruzát.

Dühöngtem így is forrt a vérem. Nemrég tudtam meg, hogy valószínűleg New Yorkba kell mennem egy találkozóra amihez semmi kedvem. Vettem egy mély lélegzetet és kisétáltam az irodából, becsapva magam mögött az ajtót. Leszaladtam pár lépcső fokot. Az adrenalin pumpált bennem. Ki kell üríteni a fejem.

Niall és én egy félre eső sarokban ültünk. Vártuk, hogy kihozzák az ételt.

"Hogy van Louis?" – kérdezte Niall. Összezavarodtan néztem rá.

"Jól van, miért?"

"Csak tűnődtem, hogy hogy van" – vonta meg a vállát."Most sétált be a barátjával!" — bólintott.

"Tényleg? Hol?"

"Ott!" – mutatott a sarokhoz, ahonnan ők nem láttak minket az asztalok és a vendégek miatt.

"Liam Payne. Az egyetemen találkoztam vele. Ő mondta, hogy a barátjának munkára van szüksége. Emlékszel a barátra akiről meséltem?"

"Ó, ő volt a barát? Miért nem tudtam erről?"

"Igen. Összefutottam vele az első munka napján. Kedves fickónak tűnt. Örülök, hogy bevált úgy tűnt kicsit rosszul álltak anyagilag. De ez ahogy  nézem helyre jött." — kuncogott és rájuk nézett.

"Igen, nos jó nekik!" – vontam meg a vállamat.

"Igen, azt hiszem az egyetem óta együtt vannak. Liam nagyon magának való ember, egy kicsit olyan, mint te.
Úgy gondolom randiznod kéne." – mondta Niall, mire én keresztbe tettem a mellkasom előtt a karjaimat. Tiltakozni akartam de közbe vágott:
"Tudom, tudom még nem állsz készen. Légy felnőtt. Nem akarsz valaki ilyesmit találni? Nézd milyen édes pár!"

Rájuk néztem és vállat vontam.

"Olyan, mintha feszült lenne."

"Talán csak ideges!"

"Nem tudom az irodában is mindig feszült!"

"Hátt ez furcsa, lehet szociális szorongása van, vagy ilyesmi."

"Akkor miért vinné el a barátja nyilvános helyre?"

Nial vállat vont.

"Ki tudja, lehet csak nehéz időszakon megy keresztül!"

"Igen talán." — motyogtam