Védtelen Larry Stylinson ff. {FORDÍTÁS} BEFEJEZETT

6.rész

Sziasztok! A részben előforful verés! Aki nem bírja, az kérem NE olvassa el!
Köszönöm.

Louis

Az ébresztőórára ébredtem fel. Gyorsan kikapcsoltam, hogy Liam ne ébredjen fel. Minden nap 06.30–kor kellett kelnem, ha időben el akartam készülni. Liam utánam ébred és később ér haza. Csendben kimásztam az ágyból. Elintéztem a reggeli dolgokat, fogtam a kulcsaimat és elindultam. Az első hét gyorsan el telt. Próbáltam nem kérni segítséget és nem beszélni Chloeval. De ő olyan kedves és rosszul érzem magam miatta.

Bekopogtam Mr.Styles irodájába, a  "gyere!" szó után beléptem.

"Jó reggelt uram!"– letettem a kávét az asztalara.

"Kezdjük Mr. Smit—sel való találkozás felkészüléssel. — mondta, majd átnézte az emailben lévő pontokat amit átküldtem neki."Segíteni fogsz a találkozón, jegyzetelsz, aztán foglalj le egy találkozót Mr.Jons–nál amilyen gyorsan csak lehet, ha végeztél szeretnék néhány aktát átnézni."– mondta és belekortyolt a kávéba. Még egy sziát se mondott. Végig gondoltam, amit Niall mondott de már egy hete itt vagyok, és még mindig goromba. Vajon Niall miért tölti vele a szabad idejét? Kíváncsi vagyok. Bólintottam, majd egy "igen urammal!" kisétáltam az irodából. Gyorsan munkába álltam, átnéztem az időbeosztását, a találkozó tíz órakor volt. A találkozó a rendszeres adásvételről szólt, így nem volt miért aggódni. Sikerült lefoglalni egy időpontot Mr.Jonsnal, gyorsan átküldtem az információt Mr. Stylesnak. Az asztalnál ültem, amikor jött Chloe gyorsan úgy csináltam mintha fontos dolgom lenne. Ragyogóan mosolygott rám.

"Szia, csak gondoltam megnézem hogy vagy?"

Imádtam, hogy ilyen gondoskodó.

"Remekül megy minden, nemrég volt az első találkozásom."

"Ezt jó hallani. Van ma kedved velem ebédelni?"

Nagyon szerettem volna igent mondani, de Liam miatt nem lehetett!

"Sajnálom, de ma nem lehet a barátommal ebédelek!"

"Rendben van, talán majd legközelebb!"

Megfogtam a bögrémet, amit Liamtől kaptam: legjobb barát piros szívekkel. Közben Chloe elkerte a telefonszámom és megadta az övét. Az egész ebédidőt át dolgoztam, ha nem eszem, talán sikerül valamennyit fogyni. Talán ha többet dolgozom, Mr. Styles értékelni fogja. Munka idő végéig maradt még par fájl és akta, úgy gondoltam otthon befejezem. Sóhajtva zártam be az ajtót mögöttem. Átöltöztem és vacsorát csináltam. Közben jött egy sms Liamtől, hogy sok a munkája, késik. Összeráncoltam a homlokom, mostanában keveset találkozunk. Átvittem a vacsorámat a nappaliba, mikor rezgett a telefonom. Befejeztem az ételt és a mosogatóba tettem a tányért. Chloe írt. Oda–vissza sms–eztünk amíg meg nem hallottam, hogy megjött Liam. Gyorsan elbúcsúztam Chloe–tól és zsebre tettem a telót. Hajnali egy volt  mire befejeztem a maradék hazahozott munkával. Liam már rég aludt.

Arra ébredtem, hogy Liam ébresztget.

"Louis, Louis ébredj szerelmem, el fogsz késni!" — nyögtem és rá néztem az órára, 07.50! Kizárt hogy időben oda érjek. Gyorsan fogat mostam felvettem az öltönyöm a hajamat ujjammal átfésültem és már mentem is. Legalább öt közlekedési szabályt megszegem, de húsz perc alatt oda értem. Berohantam az épületbe egyenesen a lifthez mentem, majd mikor felértem a személyi konyhába. Megcsináltam a kávét és már vittem is. Kopogtam "gyere be!" szó hallatán beléptem, az óra 08.20–at mutatott.

"Jó reggelt uram!" – felállt s elém sétált.

"Elkéstél!"

"Tudom uram, annyira sajnálom az este sokáig dolgoztam, és elaludtam, de többet nem fordul elő."– hadartam gyorsan. Tett egy lépést felém, nem törte meg a szemkontaktust. Én csak elakartam futni és elbújni.

"Nem tűrőm a késést, ha mégegyszer késel ki foglak rúgni!" – mondta nyugodt hangon.

"Nem lesz több ilyen!"

"Nem érdekelnek a kifogásaid!"

Újra tett egy lépést felém és felemelte a kávét, én olyan erősen léptem hátra, hogy majdnem elestem. Beletúrt a hajába és zavartalan nézett rám. Megrázta a fejét, majd dolgozni küldött. Fejemet lehajtva gyorsan az asztalomhoz mentem.

      ***

A kanapén voltunk ölelkeztünk, amikor zümmögött a telefonom. Felvettem és láttam, hogy Chloe írt.

"Szia!"

Elmosolyodtam alig beszéltünk a munkahelyén, gyorsan visszaírtam neki, és eltettem a zsebembe.

"Mit csinálsz?"– kérdezte Liam.

Éreztem, hogy felgyorsul a szívem. Nem akartam hazudni, ezért elmondtam neki.

"Hadd lássam a telefont."– mondta agresszívan.

"Nézzük tovább a filmet..."– kértem.

"Azt mondtam hadd lassam a telefonod!" – emelte fel a hangját. Összezsugorodtam a kanapén és el akartam tűnni. Oda adtam neki. "Istenem ne adj okot, hogy dühös legyek!" – kiabálta. Megnézte a telefont az arca elsötétült. Olyan erősen dobta a telefont a szoba másik oldalához, hogy biztos voltam benne hogy eltört.

"Mondtam, hogy maradj távol tőle!" –  kiabált, majd megragadta a karomat és lerángatott a kanapéról. "Hazudtál! Beszéltél vele a hátam mögött, hogy teheted?!" — felém jött én meg a falig hátráltam.

"Nagyon sajnálom! Nagyon sajnálom! Kérlek...Én nem...Én nem..."

"Fogd be!"– szakított félbe. Remegtem, féltem mit fog tenni.

"Mi a baj veled? Nem érted, ha elhagylak senkinek sem fogsz kelleni! Egész életedben egyedül fogsz lenni. Szívességet teszek neked, hogy veled maradok! Azok után amit érted tettem, így hálálod meg?! Azzal hogy beszélsz ezzel a kibaszott ribanccal?"– éreztem a leheletét az arcomon. Felnyögtem, ahogy a gyomromba ütött. Előre lökött, mire a földre estem. Felkiálltottam a fájdalomtól amikor belém rúgott. "Te ronda szarházi elakarsz űzni? Azt akarod hogy elmenjek?"

Próbáltam felhúzni a lábamat a mellkasomhoz és átölelni magamat, hogy kevésbé érezzem az ütéseket, rúgásokat, amit a gyomromba vitt.

"Ezt akarod? Ezért viselkedsz ilyen szánalmasan? Ha így gondolod hadd mondjam el, hogy működik, nem fogok habozni és kisétálok az ajtón!" – még egy utolsó rúgás a gyomromba és elkezdett kisétálni. Éreztem a pánikot, nem történhet meg, nem hagyhat el! Nem törődve a fájdalommal felálltam és utána rohantam, hátulról átöleltem.

"Kérlek, kérlek ne menj el!" – sírtam, és könnyek borították az arcomat. De ő csak vállat vont, lerázott magáról a földre, és elment. Becsapta az ajtót maga mögött.