Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

12. fejezet

Hamarabb érkezett el az augusztus 3.-a, mint vártam volna, már egykor a Kyoto-i iskola kapuja alatt toporogtam. Harmadjára töröltem bele izzadt tenyeremet a nadrágomba miközben feszülten gyűrkésztem mélylila felsőmet, mikor Utahime-san megjelent.

- Hamarabb érkeztél, mint vártuk volna. - Jegyezte meg miközben kezével intett, hogy kövessem. Az idő most tiszta volt, meleg fény folyt át a fák zöldellő levelei közt és ez a melegség olvaszgatta fel valamelyest bennem jegesedő fagyos ijedtséget. Utahime-san félretolt egy ajtót, és ott előre invitálva beléptem. A szoba hasonló volt a Tokyo-i iskola szobáihoz, egyedül az árnyalatok mélyültek be. Két kanapéból, amelyek egymással szemben álltak, egyiken egy idős férfi ült. Hosszú őszülő szakálla volt, ráncok ezrei barázdálták arcát. Hűvös fehér kimonót viselt, de a rideg összhatást ezernyi piercingje megtörte.

- Foglaljon helyet Ohashi-san! - dünnyögte, én pedig nagyot nyelve követtem az utasítást és a puha kanapéba süppedtem, de légiessége ellenére képtelen voltam ellazulni.

Ekkor tűnt fel, hogy az egyik sarokba egy öltönyös lány ácsorog. Hosszú égszín haja válla alá omolt, elfedve nyakának karcsúságát. Frufruja volt az egyik legfeltűnőbb merész vágásával, de kifejezetten jól állt neki.

- Miwa, magyarázd el neki! - Zendült a parancs az öregtől, mire előrre lépett és kis tétovázással, de megszólalt.

- Egy vizsgán fogsz szerepelni mely alatt a jujutsu képességeidet fogjuk tesztelni. Gyors gondolkodás, döntéshozatal, fürgeség, ügyesség és az erő elengedhetetlen egy sámán számára. Képesnek kell lenned a legváratlanabb helyzetekben is meghozni a legjobb döntést. - Szünetet hagyott, megvárta még bólintok. Figyelmes.

- Így a mai nap során harcolni fogsz. Feladatod pedig egy ártatlan járókelő, azaz bizonyos okok végett az én életem megmentése egy veszélyes átok elől. Mint értesültünk arról, a harc nem okoz számodra nehézséget, ha egyedül csak saját épségedre kell figyelned. Szeretnék megfigyelni, hogy akkor is helyt állsz, ha valaki más életét is a te kezedbe helyezzük. - Riadtság villanhatott át szememben, mert lágyabban folytatta.

- Persze, ha nagyon eldurvulna a helyzet, kiváló sámánaink közbe fognak avatkozni, de ezt nem szeretnénk, így törekedj a sikerességre.

- Mi történik, ha elbukom?

- Akkor a következő próbatételedig nem állhatsz munkába. Ugyanis ha kiűzöd az átkot, vagy a biztonság zónába jutatsz akkor utána már teljes értékű sámánnak számítasz.

- Milyen biztonságos zóna?

- Gyere, úgy is meg kell mutatnom a terepet. - Indult meg én pedig tétován, de követtem. Az iskola belső udvarán keresztül jutottunk egy egy kisebb épülethez, melyet már a belépés előtt egy egyfajta nyomasztó légkör vett körbe. Miwa-san belépett, és ez a nyomás a gerincembe vájta karmait, feszültem kihúztam magam.

- Ott van a biztonságos zóna. - mutatott jobbra, egy ajtóra. - Az épület tetején tartózkodom majd amikor elengedik az átkot, a sípszó után pedig megmentésemre indulhatsz. Vagy kiűzöd vagy velem együtt a biztonságos zónába jutsz. Használhatod az átokfegyvered. Ugye magaddal hoztad?

- Persze! - Tűrtem fel pulcsim ujját ezzel a két szalagot megmutatva. Bólintott.

- Akkor én elindulok! - Fordult sarkon, majd kezdett a folyosón szaladni, majd a lépcsőnél befordult és elnyelődött a vékony fuszuma mögött. Nem olyan sokat kellett várnom, hogy egy fülsértő síp szelje át a várakozó csöndet, én pedig a fullasztó nyomást kizárva a fal felé szaladjak. Amilyen gyorsan tudtam felszaladtam a lépcsőn, majd megtorpanva kikukucskáltam a folyosóra. Az kongott az ürességtől egyedül saját légveteleim adtak egy alapzajt.