Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

14.fejezet / 2. rész

Kilépve a sütizőből egy hűsítő, sós fuvallat csapott meg, a tenger hűvösséget kapta fel magával, hogy bőrömet simogassa, szoknyám fodraival játszon. Jóvalta délután járhattunk, bohókás felhők szürkére voltak mázolva, föld felé azonban érett mangó narancsába festődtek át, mintha lángoltak volna a lemenő nap vörös tüzében. Az utcácska lefelé vezetett, szinte hivogatott, hogy magam is engedve a gravitációnak lefelé szaladjak, széllel szemben.

- Milyen gyönyörű! - bámultam a kissé nyugvó forgalmú utcán megbabonázva az eget.

- A parton sokkal szebb lehet. Le szeretnél menni? - Ajánlotta fel, én pedig kapva a lehetőségen bólogattam. Kérdés nélkül ragadta meg kezem, hogy összekulcsolva ujjainkat lefelé vezessen, még finoman lóbálta is őket akár egy gyermek. Furakodva tolta néha félre a lézengő embereket, ilyenkor mindig aprót szorítva fogásán, mintha félt volna, hogy a kavalkádban elszakadok tőle. Pár perc sétálás után le is értünk a tengerhez, Gojo-san-nak igaza volt, a hullámzó víz maga is élénken narancslott, a habcseppek csillagként tündököltek vissza és mosódtak össze a part homokszőnyegével, a forró árnyalatban összeolvadva. Lágyan morajlott, mintha búgva édesgette volna oda az embereket, még a rohanók is futó pillantásokig elbambultak szépségén.

- Vedd le a cipőd! - Fordult felém, ajkán az ismerős csalfa mosoly hívott játékba. Így gyorsan lekaptam a fehér cipelőt, hogy inmárom mezítláb lépkedjek felé a forró homokban, mellé érve a táskám is a földön landolt. Lábával lerúgta magáról sajátját, majd nem törődve azzal, hogy otthagyja azokat megragadta karom, és a vonagló habok felé húzott. A forró homokkal éles kontrasztot alkotott a víz hűvössége, a sercegést is nyálkás cuppogás váltotta fel. Hirtelen elengedte kezem, hogy lehajolva tenyerébe csordogáljon egy kevés tenger, majd felkapva, ezernyi prízmacseppé szakítva szét rám fröcskölje. A barna felsőmön sötét pettyek igyekeztek átfesteni a világos foltokat.

- Gojo-san! - csattantan fel felháborodva, de a játékba belépve magam is rátámadtam, azonban a víz nem érte el, lecsordult a láthatatlan falán.
- Ez csalás! - fakadtam ki, de csak nevetve kinyújtotta nyelvét, majd újabb adaggal ajándékozott meg. Most már kissé bosszúsabban spriccoltam le, persze újfent kivédte próbálkozásom. Élettel teli nevetése az egész part eddig nyugvó csöndjét felverte, érzésekkel pumpálta fel. Hol bosszúsággal, zavartsággal, hol döbbenettel és értetlenséggel. És nálam túlcsorduló boldogsággal. Szemem könnybe lábadt, képtelen voltam az érzéseimnek gátat szabni, kitörtek belőlem, nevetve és egyszerre könnyeimmel küszködve mosolyogtam rá. Soha nem éreztem magam még ennyire boldognak. Csintalanul újabb adaggal lepett meg, azok pedig hideg simításukkal összefolytak az arcomon lecseppenőkkel. Én is visszaadtam kedvességét, de most nem védekezett, a gyémántcseppek hófehér hajába tapadtak, ingét áztatták át végiggördültek napszemüvegének kerek lencséjén. Egy hideg fuvallat kirázott, neki pedig habszálait felkapta, pillanatig homlokát is láthattam.

- Fázol? - Lankadt le egy pillanatra mosolya, fejemet rázva próbáltam elűzni aggodalmát, de a vontatott mozdulat nem győzte meg. Megindult felém, majd mikor elég közel ért hozzám, megragadott és magához húzott. Meglepett nyikkanásom egy apró sikolyba fordult át, mikor a talajt kiszakította alólam, karjaiba kapott, erősen tartott térdem alatt, széles tenyere hátamra simult.

- Gojo-san! - hebegtem döbbentem, hangom teljesen elfúvóvá vált, mikor arcom mellkasának nyomódott, egyedül a hideg inge tompította bőrének perzselő forróságát. A topánkámat és táskámat könnyedén felkapta, a cipőjét pedig egyszerűen felhúzta lábára.
- Szerintem le rakhatsz már - nyögtem ki, de fejrázást kaptam.

- Biztos, hogy nem! Vizes a lábad, nem? Saras lenne a cipőd! - Préselt jobban magához, leblokkoltam és minden porcikám megfeszült, egyfajta furcsa bizsergés szaladt végig gerincemen és lehajtva vörösödő fejem beleegyezően bólintottam. Győzelemittasan elkuncogta magát, majd karjaiban tartva vette az irányt felfelé. Az autó előtt viszont pillanatra megtorpant, elkezdek leengedni, de mielőtt talajt érhettem volna szembe fordított magával egyedül lábaimnál tartott, így ijedten karoltam át nyakát, majd fontam lábamat dereka köré, hogy megtartsam magam. Szoknyám kissé felcsúszott, égető ujjai közvetlenül érintették combomat, melynek nyomán perzselő érzés szánkázott végig bőrömön.