Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

24. fejezet 1.rész

Azóta a nap óta minden reggel, ahogy ma is gyomorideggel keltem. Csatakos hajjal kászálódtam ki az ágyból, hogy fürdőbe sétálva össze kaparjam magam. Megígértem Kugisaki-san-nak ezt a találkozót, nem akartam megszegni. De hiába a rengeteg smink, képtelen volt álarcként elfedni ramaty állapotom. Nem úgy mint én az igazságot Gojo-san elől. Most már egy szemernyi kétely sem kavargott bennem afelől, hogy az átkok eddig mind igazat mondtak, hogy mind egyként akartak rávilágítani arra a gyűlöletes tényre, hogy nekem kellene a legerősebb férfi gyilkosává válnom.
Az augusztus 3.-ai esett, mit a vizsgámon éltem át, és az anyámmal való találkozás utáni, és most a mostani egyként mutatták ezt. Aggodalom pedig apránként marcangolt. A félelem, hogy olyas valamit teszek, minek nem vagyok ura, pedig erre még jelet sem láttam, az ijedtség, hogy erre rájönnek a többiek, és logikus lépésként eltaszítanak maguktól, a rettegés, hogy Gojo-san már más emberként fog látni felőrölt. Napokban próbáltam magam kihúzni bárminemű szociális tevékenység alól, aminek legnagyobb akadályozója Gojo-san volt. Azzal fedtem el bezártságom okát, hogy az átok után szeretnék picit fizikailag és mentálisan erősödni egyedül, az utóbbit erősen kihangsúlyozva. Bár szavaim igazak is lehettek volna, de puhány voltam ahhoz, hogy bárki nélkül lépjek túl a megrázkódtatáson. Mégis elbújtam, magányt kértem. Ezt pedig valamelyest tiszteletben is tartotta Gojo-san. Megint pittyent a telefonom a tőle származó üzenetektől, melyek kellemes reggelt kívántak. Fájdalmasan elmosolyodva nyúltam a telefon után, visszakívánva szavait, és biztosítva azt, hogy üzenete után, már biztosan mesés lesz a reggelem további része, mikor egy újabb értesítés érkezett. Nobara írt jogosan, hogy sietnem kellene, mert nem szeretné, ha kifogynának a termékből. Bár tapitlanok voltak sorai kissé, mivel ő is tudott a történtekről, pont ez a durvaság kellett ahhoz, hogy magamba csípve, fejemet megrázva kikergessem a tudatomból a nyomasztó gondolatokat, és kilépjek az ajtón. Mind a hárman a folyosón vártak, Yuuji-san és Nobara-san fellelkesültek, mikor megláttak, Megumi-san csak telójából pillantott fel, hogy futó bólintással nyugtázza az elkészületemet.

- Sziasztok! Mehetünk? - Álltam meg előttük, számat mosolyra erőltettem.

- Már tíz perce várunk! Siessünk! El akarom kerülni az esőt!
- Lökte el magát a lány a faltól, kávébarna szemeit drámaian forgatta.

- Kugisaki! - Szólt rá Itadori-san közelebb lépve hozzá, de csak egy lenéző fintort kapott.
Fushiguro-san zsebre tette kezét a készülékével együtt, majd egy vonalba sétált velük.

- Megyünk? - Vonta fel egyenes szemöldökét, éjkék szemeiben felfénylettek várakozóan a csillagfények, mik képesek voltak átszökni sűrű szempillái alól.
Egyként bólintottunk válasz gyanánt, majd megindultak és én pedig hallgatva élettel teli beszélgetésüket, oldódó félelemmel követtem őket. Jól esett, hogy újra köztük vagyok, már ennyitől melegség gyúlt a szívembe.

Odaérve a pezsgő, emberektől élénk bevásárlóközponthoz Nobara heves csápolassal hessegette el a fiúkat, majd bátortalan mosollyal fordult felém.

- Elég kényes dolgok szeretnék vásárolni. De szeretném ha egy felnőtt is lenne velem.

- Mire gondoltál?

- Fehérneműre. - Meglepődve hökköltem hátra.

- Ez váratlan volt. - Keresgélnek a szavakat. - És én kellek hozzá?

- Igen. - Bólintott. - A mostanijaim már kényelmetlenné váltak ennyi mozgás hatására. Viszont egyszerű sportot nem akarok, az csak Maki-san-nak áll jól.

- Igen? - Vontam fel furcsálva szemöldököm, de zavartalanul folytatta.

- És most jött ki egy őrülten menő típus! Kényelmes sport alatt, és mégis jól nézz ki! Kell nekem!