Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

7. fejezet

Nyikorgás, ruganyos léptek majd halk szó ébresztett.

- Amaya! - hallottam a lágy hangot. Megrezzentem. Ismerős volt. - Ugye nem alszol? - búgta egészen közelről. Megrándultam amint felismertem a tulajdonosát.

Kipattantak szemeim.

- Gojo-san? - Hökköltem hátra a felém hajoló férfi elől. Az ágy széléről megcsúsztam a hirtelen mozdulatra, és takaróba csavarodva fenekemre zuttyantam le, a padlóra. Aprót nevetve egyenesedett ki.

- Mi a... - nyögtem fájdalmasan.

- Látom ébren vagy! - Mosolygott ártatlanul. - Ideje edzeni! - Tapsolt párat.

- Hogy lehet valaki ilyen energikus ilyen korán? - nyöszörögtem, majd mint egy zsák krumpli, eldőltem.

--Már fél hat van! - Dugta orrom elé a telefonját. Megcsodálhattam az édességekkel tarkított háttérképét. Hasam hangosan kordult.

- Ez kínzás! - motyogtam. Majd lerugdostam a takarót. - Most éled ki a titkon szadista hajlamaid, mi? - Vergődtem a parkettán.

- Hogyne-hogyne! - Kacagott játékosan. Erőt vettem magamon és hátamra fordulva felültem.

A nyitott ajtómon keresztül beáramló hideg csípdeste bőrömet a lábamon.

- Mondtam, hogy nem kell neked maszk - szólt. Porcelán bőrhöz kaptam.

- De... - találtak ujjaim a sebre.

- Ne aggódj, alig pár nap és csak egy halvány csík fog látszani. - Csak bólogatni tudtam. Végül felálltam, hogy tegnap kapott ruhákat felmarkoljam.

- Amúgy nem akarsz pár cuccot magaddal hozni? Ruhákat például? - jegyezte meg, arra értve, hogy még mindig a tegnapi felsőben, azaz az ő régi pulcsijában vagyok. Zavartan lesütöttem szemem.

- Nem igazán. Otthoni ruháim mind elütnek a mostani ízlésemtől. Egyéb dolgok meg vagy vannak itt, vagy feleslegesek - motyogtam.

- Akkor vegyél párat magadnak! - tanácsolta. Kezét lazán keskeny csípőjére tette.

- Mégis miből? - Néztem úgy rá, mint egy félőrültre. Fityingem sincs.

- Szuper, lebeszélem Nobara-val! - Hagyott figyelmen kívül.

- Kivel?

- Oh, az egyik diákommal. - Nyomkodta a telefonját.

- Te is tanítasz? Oh, vagyis ez logikus, de... - Elharaptam a mondatot, inkább magamhoz szorítottam a puha anyagokat. Az én álmom is tanítás volt. És mégis hiába felejtettem el, valahogy a csalódás és irigység keverékének hulláma rámtört és elárasztott. Fulladoztam benne, levegő is megrekedt tüdőmben. - Elmegyek a mosdóba - habogtam, majd elsétáltam mellette.

- Várj! - Kapott utánam, meleg ujjával a kisujjamat pillangó rebbenésének légiességével végigsimította. Élesen szívtam be levegőt, mint egy újszülött aki most kortyolja először. Majd mellkasomhoz kaptam kézfejem és forró arccal fordultam vissza felé.

Maga elé emelte ő is hatalmas tenyerét, tanácstalanul nézegette.

- Gojo-san? - nyögtem ki elhalóan.

- Huh? Nem fontos! Készülődj! - Hevesen bólogattam, majd kiiszkoltam az ajtón. Fürdőbe érve meglepetten észleltem azt a apró figyelmességet, hogy egy polc az én nevemmel van ellátva, rajta kisüveges sampon, tusfürdő, fogkrém, de még fogkefe és törölközők is voltak. Hálásan emelte le a piperéket, majd fröcsköltem le hűvös vízzel égő arcomat, de a zavar melegségét még a hideg cseppek se fagyasztották meg.