Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

Apróság

Valahogy az ember nem kell szívesen arra, hogy rátörik az ajtót. Ma reggel viszont épp ez történt velem Itadori-san által, és mögötte a másik kettő társa által. A fiú hevesen magyarázott, szavai masszává olvadtak össze, fejem éppen csuklott vissza a párnára mikor Kugisaki-san kilépve a takarásból felém nyújtott egy egyéves körüli babát. Pehelyfehér haja, hatalmas jégkék szemei voltak, egy egyszerű tigrises póló lógott rajta akár egy ruhácska. Pufók arcán finom pír ült, pici kezeivel markolászta a lány felsőjét.

- Mi a! - Pattantak ki a szemeim, majd én is az ágyból.

- Ohashi-sensei! Mit csináljunk? - kérdezgette egyre kétségbeesetten Itadori-san. Átvettem a gyermeket, mire a barnahajú megkönnyebbülten lélegzett fel.

- Egyáltalán mi történt? - Simogattam kényszercselekvésként a csöppség hátát, és selymes haját.

- Hát, megkértük Shoko-san-t, hogy kicsit körülnézhessünk a fegyverek között. És ott voltak fura löttyök. - Kezdett bele mindegy egyes szót elhúzva és megfontolva.

- Ajjaj, rosszul kezdődik. - Nyögtem ki.

- Szóval... - Keresgette a szavakat Itadori-san.

- Jaj, istenem, ne húzd az időt! - Morrant rá Kugisaki-san. - Ez az idióta az egyik üvegcsének a halványkék színét meg akarta mutatni Gojo-sensei-nek de eltörte, és a tartalma ráfojt. - Fejezte be nekem címezve.

- Várjunk csak! Ő Gojo-san?! - Dermedtem meg a simogatásban. Egyszerre bólintottak mind a hárman, mire döbbenet és rémület burjánzani kezdett bennem.

- És Shoko-san mit mondott?

- Kerestük, de nem találtuk! - Sápadt el Itadori-san.

- Meg le akartuk passzolni. Ő baja, hogy nem kapcsolja be ellenünk a végtelent. - fűzte hozzá lány.
- Fushiguro elhozta a ruhákat. - Sötéthajú is kilépett a takarásból, majd az ismerős lila ruhákat az ágyam szélére nemes egyszerűséggel ledobta.

- Akkor nem kéne szétválva keresni Shoko-san-t? - Egyként bólintottak.

- De, megyünk is! Ohashi-sensei addig maradjon itt vele! - Léptek olajra mielőtt tiltakozásra nyitottam ajkaim.

- Most mit csináljak veled? Itt hagyjalak? - Néztem Gojo-san-ra, aki erre dühösen felfújta arcát.

- Érted amit mondok? - csodálkoztam.

- Akkor csak a tested vált baba méretűvé? - Gojo-san erre értetlenül pislogott, választ nem kaptam.

- Akkor nem érted. - Vontam le a következtetést.
Végül égkék szempárja beszürkült, mint az esős égbolt, és forró cseppek kezdtek peregni, mint a záporeső.

- Mi, mi, mi? Mi a baj? - Estem kétségbe, majd az ágyhoz siettem és lezuttyantam rá. Letettem a puha halmokra, és már-már kérlelő hangon szóltam hozzá.

- Ne sírj, olyan kis bátor vagy! Picike, ne pityeregj! - Gügyögtem. Gojo-san megragadta karomat, apró markát hüvelykujjamra szorította.

- Játszani akarsz? - Kezemet szájához emelte, majd bekapta az ujjamat, puha ajkait rápréselte, majd szivogatni kezdte.

- Éhes vagy!? - Értettem meg, mire felemeltem az ágyból, és a karomra csücsült úgy mentünk le az ebédlőig. Egy kézzel szerencsétlenkedtem egy sort, mire pár puhább gyümölcsöt találomra kiválasztottam, majd az asztalra raktam, és ölembe ültettem Gojo-san-t.

- Egyél, jó? - Csíptem le egy kövérebb szőlő szemet. Határozottan ellökte kezemet, a szem kiesett ujjaim közül és tovagurult a parkettán.
- Gojo-san, ne csináld ezt velem! - dünnyögtem.
- Mit akarsz enni?