Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

19. fejezet 2. rész

Állam földet söpörte, ugyanis Gojo-san amint kilökte az iskola kapuit az udvarra hozott. Ami egyszerűen gyönyörű volt. A borostyánősz levelek arany mézként cseppegtek le a fákról, és napsárga fényben úszó tengerként borították be az egykor szürke tájat, ugyanis égő lángszőnyegként nyúltak végig a betonon. Eszméletlen volt, ahogyan a szél felkapott pár kósza táncost a földről és keringőre hívta azokat, folyékonyan perdültek a levegőben. A szellő melegen simogatta arcomat, és hozta magával a levelek rothadó, de édes illatát.

- Hű! - Ámultam. - Ez gyönyörű!

- Nem jobban, mint te - motyogta Gojo-san váratlanul. Felé kaptam fejem, arcán puha mosoly játszadozott.

- Tessék? - Suttogtam hitetlenkedve. A zavar vörös rózsája szirmot bontott arcomon, fülemet is beporozta.
Ajkamba vájtam fogaimat.

- Amaya - ejtette ki nevemet, de folytatás nem érkezett.

- Gojo-san? - Csengett hangom bizonytalanul.

- Valamit... Valamit el kell mondanom. - Erős ujjait törékeny csuklóm köré fonta, szorította, mintha attól félne, hogy kicsúszok keze közül. Kis híja volt, mert már csak egy kézzel tartott így, muszáj voltam erősen megkapaszkodni benne.

- Mit?

- Kedvellek. - Egy szó. Egy vajpuhán csengő, mézédes szó. Hurrikánt okozott. Valami megrepedt bennem. Apró szilánkokra robbant szét, és felhasította lelkemet. Könnyek ködösítették el a látásom, hunyorognam kellett, hogy ne csorogjanak ki.

- Engem? - Csuklott el hangom, nem tudtam elhinni. Egyszerűen nem éreztem valósnak.

- Amaya, kedvellek téged. - Szorított rám.
- Fontos vagy számomra. - De a hangja nem volt édes, sokkal inkább keserű, és savanykás. Már nem is mosolygott.
Ficánkolni kezdtem, szabadulni akartam.
Nem illő hangja rossz érzéseket keltett bennem. Mint a kételkedés, hitetlenkedés, és zavartság.

- Ezt hogy érted? - Nem értettem, és gyanú ébredt bennem.
- Ezt ugye nem azért mondod, hogy megbocsátsak neked? - Szívtam be élesen a levegőt, próbáltam egyre inkább kibújni a férfi kezei közül. Arca fájóan megrándult, de ennek ellenére méginkább préselve tartott.
- Kérlek, ne csináld ezt velem! - Lélekcseppek szemem sarkába gyülekeztek, majd forrón buggyantak ki és gördültek végig.
Elfordultam tőle, nem tudtam sugárzó alakján tartani tekintetem. Túl tökéletes volt hozzám. Túl fényes, túl ragyogó. Ezért se tudtam hinni neki.

- Nem! - Ragadta meg az államat. - Figyelj rám, Amaya! - Erősen maga felé fordított, nem engedte, hogy mámoros szavainak ketrecéből szabaduljak.
Gondolataim megragadtak körülötte, mint darázs, ki mézbe tapadt, nem szabadultam. És talán legbelül nem is akartam a negédes börtönből megszökni.
Egyik kezével gyöngéden végigsimított az arcomon, éjszín tincsemet fülem mögé söpörve. Arcán soha nem látott lágyság rajzolódott ki.
Majd közelebb húzta fejem, bennem pedig megrekedt a levegő. Kismadárként dübörgött a szívem a mellkasom ketrecébe. Meleg és bársonypuha ajkait puhán homlokomra illesztette, futólag akár egy apró pillangó ráröppenése a negédesen illatozó törékeny virágra. Elvesztem. Megőrültem. Fülsértő némaság, szívem kapkodva lüktetett, vakító sötétség, könnyfátyol eloszlott szemem elől, szájának selymes durvasága ahogy bőrömhöz ért, halk reszketeg légvétele, amit szinte fejemben hallottam. Mindent felemésztett. Futótűzként égetett végig testemen, épp eszemet is lángok közé taszítva. És a táncoló narancs fények forró ölében ott állt, ő. Gojo Satoru. Háttal nekem, messze, de közel. Lassan fordult meg, idegőrlően, engem nézett, de távolba meredt. Kiszakított, de pont ő tett helyre.

- Kérlek. - Szólt reszelősebb hangon. - Hagy bizonyítsak! - Távolabb húzódott. Fátyolosan láttam újra. Hiányzott, bárcsak ellöktem volna.
Annyi mindent a fejéhez akartam vágni. Hogy miért nem értékelte úgy az életet, miért nem roppant össze vagy érzett sajnálatot. Hogy miért hordta mindig a vidámság maszkját elfedve az igaz érzéseinek rezdüléseit az arcáról. Hogy miért zárkózott magába.
De most, most mintha kicsit előbújt volna. Gyönyörű nefelejcsként nyílt ki, én pedig nem akartam letépni a szirmokat, hogy végleg elhervadjon a bizalma.
Így finoman biccentettem.