Nefelejcs pillantás / Gojou Satoru Ff

10. fejezet

- Kizárt! - csendült hangom rendületlenül a pláza egyik kis ruhaboltjában. Kugisaki-san tüntetőleg elém tartott egy bordó felsőt.

- De miért? Nagyon csinos!

- Valóban az. De nem illik hozzám. - Ráztam fejemet. - Mellesleg elég drága! - Vettem vissza a hangomat.

- Akkor kérje meg Gojo-senseit, hogy vegye meg.

- Biztosan nem! - tiltakoztam.

- De miért? Én is rengeteg ruhámat vele vetettem meg!

- De a diákja vagy! Mellesleg nekem nem is lenne bátorságom hozzá. És nem is illik! Egyszerűen nem.

- Én se rántottam ki a yen-eket a zsebéből! - Forgatta szemét.

- Felajánlotta.

- Amit nekem nem tett meg, így nincs is meg a vita tárgya.

- De fel fogja ajánlani! - makacskodott.

Értetlenül pislogtam rá.

- Miből gondolod?

- Ő vett rá erre is nem? Hogy egyáltalán elgyere.

- Igen, pedig mondtam is, hogy nincs szinte semmenyi pénzem. De már-már idegesítő a makacssága.

- Mégsem kellett sokat kérlelgetni.

- Mert kijelentette, hogy addig nem mozdul a szobámból amíg nem megyek el. - Emlékre apró mosolyra rándult a szám.

- De visszatérve, még akkor sem fizetettném ki vele, ha ő ajánlaná fel.

- Miért? - Vágta vissza a pólót a többi közé.

- Bűntudatom lenne. Mellesleg nem is szeretek tartozni.

- Nem kérné vissza a pénzét. Szerintem lassan már nem is tudja mire költeni.

- Ezt hogy érted?

- Drága márkájú ruhákat hord, nem láttad? - Elhúztam a számat.

- Nem ismerem fel a márkákat.

- Száját eltátotta.

- Ez most komoly? - bukott ki belőle. Biccentettem.

- Ha egykoron szerettem is azokat, teljesen elfelejtettem.

- Áh, tényleg, hisz amnéziád volt, Gojo-sensei mesélte. De nem jöttek vissza az emlékek? - Fejemet ráztam.

- Vissza kellett volna, de nem. Apróságok megvannak, mint hogy keddenként érkezett a postás, és hogy Okaa-san kedvenc színe a méregzöld, de egy csomó minden még nem. Például egyáltalán nem emlékszem a diákkoraim nagy részére, az egykori barátaimra, ha voltak és Otou-san-ra sem...

- Nézd csak! - Vett ki egy újat a többi közül. Ez egy visszafogott, zártabb dekoltázsú krémbarna póló volt, karcsúsított dereka mutatta, hogy nőknek volt szabva. Vállán két apró vágás volt, emiatt a ruha hosszú ujja másképp omolhatott az ember vállára.

- Aranyos, nem? - Lóbálta. Finom cipőkopogást hallottam, és hátrafordulva az érkező Gojo-san-t pillantottam meg.

- Hogy álltok? - Tette kezét csípőre. - A fiúk már meg vannak többnyire.

- Sehogy! - morogta Kugisaki-san.

- De már választottatok pár dolgot, nem? - Bökött Kugisaki-san oldalán lévő ruhakupacra.