She's the Light and I'm your Shadow

4. fejezet: Veled, vagy ellened?

Reggel kilenckor, az egész táborhely olyan csendes volt, mintha nem gólyák, hanem süketnémák tábora lett volna. Szótlanul reggeliztünk, és mindenki szinte öntötte magába a kávét. Én nem éreztem másnaposnak magam, csak az alvásra szánt időm volt meglehetősen kevés, és ugyanezt láttam Louis-n is. Niall viszont egészen más tészta volt.

A haja kész szalmakazal volt, de nem a szexi módon, hanem a kócos, összeragadt tincsek módján, a szemei alatt sötét lila karikák látszódtak és alig bírta nyitva tartani őket. A reggelire kapott szendviccsel inkább csak szemezett, alig kapott be néhány falatot, felteszem azért, mert félt a viszontlátástól.

A szobából talán Liam és Zayn voltak a legjobban, akik elmondásuk alapján egész éjszaka beszélgettek, és csak fél nyolckor dőltek le egy fél órára, ami alatt nem tudtak mély álomba merülni, de mégis pihentek. Ők most egy paddal arrébb foglaltak helyet, és beszélgettek nagyon minimális hangerőn.

Bethany és Emma szinte félholt állapotban voltak, a barna hajú lányt reggel még hányni is hallottam a közös fürdőnkben. A szoba többi tagja még mutatott életjeleket, bár a fáradtság mindenkin rendesen meglátszott. Vera például olyan fáradt volt, hogy úgy elbambult néha, hogy mikor köszöntem neki se nézett fel rám.

Alex fel sem tűnt az étkezésnél, viszont a mellettem ülő Elise elmesélte, hogy szinte egész reggel a vécé felett gubbasztott. Ő is legalább olyan jól volt, mint mi Louis-val, és ő volt az egyetlen, aki nyitott egy kis beszélgetésre evés közben.

- Alex... - nevetett magában a velem szemben ülő Louis és rám nézett - Tudtad, hogy mielőtt kijött volna a házukból, egymagában lehúzott egy fél literes vodkát? És utána még sörözött is! Kibaszott jól bírhatja az piát, bár nem tudom mennyire emlékszik a tegnap estéből - mondta elgondolkodva. - Fogadok, hogy a Viva la vidát nem felejtette el!

Louis huncutsággal a szemeiben kuncogott, amire én se tudtam megállni, hogy ne viszonozzam. A helyzet engem közel sem szórakoztatott annyira, mint őt, de szerintem ezt nem is sejtette. Nem akartam, hogy Alex emlékezzen és nem akartam azt se, hogy beszéljenek róla, esetleg újracsinálják, vagy ami még rosszabb: tovább menjenek. Én flörtöltem vele hamarabb, ő az enyém! De bizonytalan voltam abban, hogy vajon ő is flörtölésnek vette azokat a pillantásokat a strandon, vagy a játékos érintéseket a vízben, harc közben.

A felsősök kérésére alig egy órával a reggeli után, éppen a tó másik oldalára mentünk, ahol elvileg majd csapatépítő játékokat fogunk játszani. A társaim nagy része ez alatt az óra alatt néhány gyógyszer és több liter víz segítségével összekapta magát, bár páran - közéjük tartozott például Niall, Alex és Bethany is - csak zombikként egyik lábukat a másik elé téve tették meg az utat.

- Zayn nagyon rendes gyerek - szólalt meg mellettem sétálva Liam, mire mindketten a fekete hajú, pakisztáni fiúra néztünk. Ő most éppen Louis mellett sétált néhány méterrel előttünk, de elég messze ahhoz, hogy ne hallhassák, mi miről beszélünk - Nem is értem, hogy barátkozhat egy olyan gyökérrel, mint Tomlinson.

- Louis nem gyökér, sőt elég szórakoztató srác - keltem a védelmére nyomban, kicsit talán hangosabban a kelleténél, majd amikor Liamre néztem és az ő felvont szemöldökeire, inkább nyugodtan tettem fel egy kérdést. - Még mindig azért gyűlölöd, mert elvállalta a fellépést? Pedig még a saját dalát is beadta a közösbe és valljuk be, az azért elég király szám lesz, ha előadjuk öten.

- Nem, nem azzal van a baj - rázta a fejét a barátom. Úgy tűnt őszintén beszél, így valószínűleg már túltette magát ezen. - Tényleg jó szám, de még ez is zavar. Azt hiszi, hogy mindenben ő a legjobb, és mindent felhasznál, hogy növelje a saját egóját! Önfejűen döntött helyettünk a fellépésről, de a végén még abból is jó dolog fog kisülni, és biztos vagyok benne, hogy nem marad majd el az "énmegmondtam" ábrázata sem. Plusz, a sírba fog vinni a káromkodási szokásaival.