She's the Light and I'm your Shadow

29. fejezet: Bassza meg

Liam Payne és Zayn Malik volt a legédesebb pár, akiket valaha ismertem. Az elmúlt hetek alatt, amióta összejöttek, szépen lassan összecsiszolódtak és most már tökéletesen egészítették ki egymást. Szinte mágnessel voltak összekötve, amikor mozdult az egyikük, mozdult a másik is, és állandóan együtt voltak. Igazságszerint meglehetősen hozzá voltam szokva, hogy Zaynt akkor kerestem, amikor akartam, most pedig, ahogy sok minden más, ez is átalakult. Bár a táborban először Liammel lettem jóba, az egyetem kezdete óta Zaynnel sokkal több mindent osztottam meg, sokkal őszintébben, és most nem akartam egyszerre kettejüknek kitálalni részletesen a hétvégémről Sky-jal, vagy ami lényegesebb: Harryről.

Éppen két óra között sétáltunk a campus területén két épület között. Zayn és Liam a kezüket összefűzve beszélgettek, amíg én Zayn oldalán lépegettem, az előttünk jó pár méterre sétáló Niall, Louis és Alex trión tartva a szemem. Kicsit bűntudatot kellett volna éreznem, hogy a hétvégén összekavarodtam Harryvel, amikor Louis igazából pontosan azt tette, amit kértem tőle, hogy tegyen: békén hagyott. Amikor viszont ezt kértem tőle, még nem tudtam, hogy így fognak alakulni a dolgok.

A farmerem zsebében megrezzent a telefonom, én pedig kicsit lassítottam a lépteimen, miközben elővettem. Ismeretlen számról jött egy üzenet, én pedig elmosolyodtam, mert bíztam benne, hogy Harrytől lesz. Vasárnap délelőtt, amikor indultunk haza, nem találkoztunk, pedig nagyon reméltem, hogy valahogy azért elbúcsúzhatok majd tőle. Mindenesetre mielőtt leléptünk volna, Lucy-től kértem egy papírcetlit, hogy ráírjam a számom és a lányra bíztam, hogy adja oda a bátyjának. Ő vidáman bólintott és megígérte, hogy így lesz.

Ma megyek haza. Este meglátogatsz a Rainbow-ban? - Harry

Az üzenet ennyiből állt, de nekem mosoly került az arcomra miatta. Azonnal elmentettem a számát és válaszoltam neki, hogy ott leszek.

- Otthon kellett volna maradnunk - hallottam meg Zayn hangját magam előtt, mire újra zsebreraktam a telefonom és érdeklődve pillantottam fel. A lépteimet sietősebbre vettem, hogy melléjük érjek.

- Nem, jól vagyok - mosolygott rá erőtlenül Liam, de amikor ránéztem, a tekintetén láttam, hogy beteg. Zayn elengedte a kezét, hogy a derekánál ölelve támogassa őt, Liam pedig kívülről is látszott, hogy azonnal ellazul a kezei között és nekidől, a súlyának egy nagyobb részét átruházva a fiúra.

- Nem gyógyultál meg a hétvégén? - kérdeztem aggódva, mire mindketten rám pillantottak, és Liam a fejét ingatta.

- Szerintem most még csak belemegy a betegségbe, de nem hajlandó otthon maradni - felelte Zayn miközben megsimította Liam fejét, és puszit nyomott rá, amit ő csukott szemmel élvezett.

- Óra előtt majd beveszek még egy gyógyszert és rendben leszek! - bizonygatta, és a tekintetében tényleg elhatározás csillant. A sápadt arca ennek ellenére elég aggasztó volt, de bíztam benne, hogy ha komolyabbra fordulnak a tünetei, otthon marad majd. - Neked viszont milyen hétvégéd volt? Még nem meséltél róla.

- Jó volt, nagyon - mosolyodtam el, és bólogattam. - Sky-jal mindkét nap fürödtünk a wellnessben, napközben pedig vásároltunk is, a kaja meg isteni volt. Nektek hogy telt?

- Louis és Liam megtanultak együtt dolgozni - mondta Zayn, mire elnyílt a szám meglepetésemben, de Zayn csak bólogatott, hogy így volt.

- Azért annyira nem kell nagydobra verni, nem világi spanok lettünk, csak... Kiderült, hogy bennünk is van közös - fejtette ki kicsit jobban Liam, de én még mindig tágra nyílt szemekkel hallgattam őt. Louis mindig ellenségesen viselkedett vele, Liam pedig egyáltalán nem tudta értékelni se a viselkedését, se a poénjait vagy szóhasználatát. Egy társaságba tartoztak, úgyhogy nem hozták felszínre az ellenszenvüket, de senki se gondolta volna, hogy ha elkezdenek közösen dolgozni, akkor megtalálják a közös hangot. Eleinte még így se működött. - Most, hogy szombaton hozott is valami kezdetleges szöveget és dallamot, segíteni is tudtam. Apropó, ma is vele leszek délután.