She's the Light and I'm your Shadow

22. fejezet: Harry és Louis

Egyik pénteken az egyetemen nyílt napokat tartottak, és minket is felkértek, hogy három szám erejéig lépjünk fel. Úgyhogy aznap délelőtt Louis lakásán az előadásra kellett készülnünk. Vagyis kellett volna.

- Mit csinálsz? - kérdeztem kuncogva, amikor az oldalához bújva megéreztem az ujjbegyeit a fenekemen, a csupasz bőrömön. Az előző éjszakát nála töltöttem, és bár magunk előtt tartottuk azt a szempontot, hogy aludnunk is kell, nem sokat tettük. Egy bő órája már a reggeli szexen is túl voltunk, de az ágyból akkor se keltünk volna ki, ha eljött volna a világvége. Ma nem voltak megtartva az óráink, mert mindenki a nyílt nappal volt elfoglalva, így az egész délelőtt a miénk volt, amit ki is akartunk használni.

- Zongorázom - dünnyögte a hajamba a választ, és egy puszit nyomott bele.

- A fenekemen? - kérdeztem tőle, felnézve a szemébe, és az arcomon - mint mindig, amikor vele voltam - széles mosoly terült el.

- Ott - erősítette meg, és a szemei huncutságot tükröztek. Szerelmes voltam a tekintetébe, és olyan mélyen ejtett rabul, hogy ha akartam volna se tudtam volna szabadulni. Ő sóhajtott egyet, és a fejét hátrahajtotta, míg a szemei a plafonon állapodtak meg, én pedig nyomtam egy meleg puszit a mellkasára, mielőtt újra ráfektettem a fejemet. - Zayn és Liam hogy vannak? - kérdezte.

- Nem tudom - mondtam panaszos hangon, és a jobb kezem mutatóujjával köröket rajzoltam a bőrére. - Liam egész héten próbált elkapni beszélgetni, de valaki miatt nem volt egyetlen szabad délutánom vagy estém sem.

- Mondhattad volna - szidott meg és figyelmeztetően rácsapott a fenekemre is, mire elkuncogtam magamat. - Egy délutánt szívesen beáldoztam volna miatta.

- Mindegy már - feleltem és a tenyeremmel megsimítottam a helyet, ahova eddig köröket rajzoltam. - Amikor mondtam, hogy veled leszek, akkor nem erősködött tovább. Mindig csak egy "Akkor majd később" - bel lezárta a témát.

- Amúgy te is érzed, igaz? - kérdezte Louis. - Te is érzed, hogy Liamnek megváltozott az aurája?

- Nem igazán értem, mire gondolsz - mozgattam meg a fejem, és kicsit megemelkedtem, hogy az állammal a mellkasán támaszkodva a szemeibe nézhessek.

- Azt hiszem ezt hívják melegradarnak - magyarázta, én pedig a számmal egy ó-t formáztam. - De a táborban ez nem tűnt fel. Lehet, hogy mióta veled vagyok, azóta kiéleződött, vagy lehet, hogy ő is változott picit. Szerintem bejön neki Zayn.

- Komolyan? - nyíltak tágra a szemeim, mert ebben én sose voltam jó, még Alexnél sem ismertem fel.

- Szerintem igen - bólintott, miközben az ujjait még mindig járatta a bőrömön, de már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnt, ha nem figyeltem.

- Kíváncsi lennék arra, hogy mi folyik abban a szobában - gondolkodtam hangosan, miközben próbáltam őket elképzelni szobatársakként egy átlagos estén.

- Én is - bólintott Louis, majd hozzátette: - Bár úgy tudom most kint vannak.

- A nyílt napokon? - kérdeztem felhúzva a szemöldökeimet is, és Louis újra csak biccentett. Csütörtök-pénteken mindkét nap reggeltől estig programokat szerveztek a campus területén, és ezért nemcsak az órák maradtak el, de minket is beszerveztek, hogy segítsünk. Az egyetem instruktor csoportja kapta a legtöbb feladatot, nekik standokat kellett felállítaniuk, vagy interaktív programokat szervezniük, hogy mindenki aki eljön, jól érezze magát. Mi nem voltunk tagjai a csoportnak, viszont az egyetemen sikerült egyfajta hírnévre szert tennünk azzal, hogy már két péntek este is játszottunk Ronan kocsmájában, így elkerülhetetlen volt, hogy felkérjenek, hogy lépjünk fel a nagyszínpadon és mondjuk el a történetünket röviden, mi pedig nem utasíthattuk vissza az ajánlatot. - Lehet mi is kinézhetnénk néhány programra.