She's the Light and I'm your Shadow

13. fejezet: Biztonságban

Hétfő délután egy próbateremben ötleteltünk, mutattuk meg egymásnak a korábban írt dalainkat, illetve véleményeztük azokat. A srácokon kívül velünk tartott Alex is, aki egyébként saját magát megbízva szervezte nekünk a próbákat, és Elise, akinek állítása szerint nem volt jobb dolga. Egyikünket sem zavart, hogy velünk tartottak, sőt még előnyként is szolgált, amikor Elise csomó olyan javaslatot adott, ami tényleg segített nekünk. Kicsit olyan volt, mintha ő valamilyen tanárunk, vagy mentorunk lenne, míg Alex a menedzserünk. Ahhoz képest, hogy mind a ketten komolyzenét tanulni jöttek, nagyon értettek ehhez is.

A próba végéhez közeledve már mindannyian elfáradtunk, ráadásul nekem nemcsak a zene okozott nehézséget, hanem az álarc is, amelyet viselnem kellett Louis előtt. Azelőtt az ember előtt, akinek reggel elsőként akadt meg a szeme az új, kigombolt ingemen, és közben folyamatosan nagyokat nyelt, amikor a közelébe mentem, vagy kicsit előrehajoltam, hogy felvegyem a táskámat. Valójában rohadt jól esett ezt látni, és még jobban örültem, hogy ezek mellett a ruhák mellett döntöttem. Ezt hagytad ki, haver!

Emiatt egész nap büszkén kihúzva magamat jártam a folyosókon, mégis, ha teljesen őszinte akartam lenni magammal, nem mondhattam, hogy csak én voltam rá hatással. Nagyon zavart, hogy a történtek ellenére, a teljes valóság tudatában még mindig meg-megállapodott a tekintetem Louis-n. Órákon, szünetekben, próbán... Bármikor, amikor történt valami, őrá kaptam a tekintetem. Az ő reakciója érdekelt, az ő szavait akartam hallani, az ő illatát érezni. Persze, ilyenkor mindig magamra dühösen néztem el róla, és legszívesebben fejbe vertem volna magam annyira, hogy még a nevét is elfelejtsem, nem csak azt, amiket együtt csináltunk.

- Minden oké? - kérdezte mellőlem Niall, amikor mindannyian neki láttunk pakolni. Szegény srác, talán ő az egyetlen, aki nem tudott a háttérben folyó dolgokról, pedig megérdemelte volna. Azonban én nem itt akartam ebbe újra belebonyolódni, úgyhogy inkább csak bólintottam.

- Fáradt vagyok, csak ennyi - vallottam be.

- Esetleg éhes? - kérdezte, nekem pedig mosolyra futott a szám és nevetve bólintottam. - Menjünk el kajálni! Srácok, ki jön velünk kajálni? - kérdezte hangosan mindenkitől.

- Én nem érek rá - kezdte Liam, aki éppen néhány papírt rakott bele a mappájába. - A barátnőmmel találkozom.

- Úúú, a barátnőjével - vigyorgott Niall, de elfogadta kifogásként. - Zaynie?

- Én ráérek - vonta meg a vállát, majd összecsukta a kezében lévő kottatartót.

- Szuper! Lányok, ti? - nézett Alex és Elise felé, de mindketten csak a fejüket ingatták.

- A koliban valami gyűlés lesz, amin részt kell vennünk - magyarázta a rövid hajú, a szőke srác pedig csalódottan vette tudomásul.

- Tommo? - kérdezte az utolsó embert, aki a teremben volt, én pedig megfeszülve vártam a válaszát. Lehet bunkóság ilyet mondani, de reméltem, hogy nem jön. Nem tudnám igazán jól érezni magamat, ha ő is ott lenne. Azonban ő is a fejét rázta, viszont mielőtt megszólalhatott volna, az ajtón kopogtattak, majd ki is nyitották. Sky lépett be rajta mosolyogva, és köszönve mindenkinek. Én is elmosolyodtam, főleg amikor láttam, hogy az egyik szoknya volt rajta, amit tegnap vettünk.

- Már nem is kell válaszolnod, mindent értek - mondta csalódottan az ír fiú, és Zaynnel felénk fordult, majd a vállainkra tette a kezét. - Köszönöm, hogy legalább ti a barátaim vagytok!

Nevetve paskoltam meg a vállát, és Sky-ra néztem, aki miután adott egy puszit Louis arcára, engem keresett, majd vigyorogva végignézett rajtam, miközben én kihúztam magam.