She's the Light and I'm your Shadow

31. fejezet: Itt az idő

- Kurva életbe! - Zayn ingerülten rántotta el az edényt a főzőlapról, aminek hatására a folyadék, ami benne volt, kilöttyent és sercegve találkozott a felmelegedett kerámialappal. Idegesen a hajába túrt és egy fakanállal megkeverte a benne lévő ételt. Frusztráltan sóhajtott fel, és mielőtt egy szót is szólt volna, az egészet a mosogató lefolyójába öntötte, a leégett almaszeleteket pedig a kukába döntötte. - A picsába! - káromkodott, amikor az edény aljára nézett és azon egy néhány sötét folt maradt. Felsóhajtott, majd a mosogatóba tette. Amikor visszalépett a pulthoz, a szekrényeket kezdte nyitogatni, hátha volt a kollégiumnak még egy olyan méretű edénye, mint amilyenre neki szüksége volt.

Én nemrég érkeztem meg hozzá, és csak szótlanul álltam a konyha egyik sarkában, és néztem, ahogy Zayn egy egyszerű almakompótot próbált csinálni Liamnek. A fiút természetesen még napok elteltével is bent tartották a kórházba és a látogatást annyira megszigorították, mint az étrendjét. Zayn ma este először mehetett be hozzá, így mindenképpen kedveskedni akart valamivel, amit meg is engedtek neki, hogy fogyasszon. Az almakompót mellett döntött, mivel azt szinte elrontani se lehetett, mégis már a második alkalommal próbálkozott. Az elsőnél még nem húzta fel magát, nem öntötte ki egyből, még mindig a mellettem lévő asztalon hűlt éppen, viszont nem volt vele elégedett. Fogtam egy villát, és az egyik almába szúrtam, hogy én is megkóstoljam. Isteni volt.

- Tulajdonképpen ezzel mi a baj? - kérdeztem, ezzel magamra irányítva a figyelmét. A tekintete az edényre siklott.

- Csak nézz bele! - mondta tehetetlenül, és kicsit reményvesztetten, mire én tettem, amit mondott.

- Azt csinálom.

- Mit látsz?

- Almakompótot.

- Barna almakompótot - egészítette ki, mire elhúzva a számat visszanéztem Zaynre. Biztosra vettem, hogy Liamet ez zavarná a legkevésbé, főleg, hogy már eleve annak örülni fog, hogy Zayn ennyire gondoskodott róla. - Ne nézz így rám, szinte hallom a gondolataidat, de a legjobbat akarom elkészíteni neki. Nem olyat, amiben az almák megbarnultak - intette a mellettem lévő edényhez -, vagy ami leégett - mutatott a mosogató felé.

Bólintottam, jelezve ezzel, hogy megértettem. Zaynt nagyon megviselte ez az elmúlt pár nap, amit úgy kellett töltenie, hogy nem is láthatta Liamet és csak telefonon keresztül beszélhetett vele. A lakásomban töltött órái száma hirtelen ugrott megint magas értékre, amit persze egyáltalán nem kifogásoltam, sőt kifejezetten örültem neki, hogy hozzám jött, és nem a koliban egyedül próbált úrrá lenni a saját reményvesztettségén.

Három lépéssel a mosogatóhoz értem, mire ő értetlenül nézett rám.

- Megpróbálom elmosogatni ezt az edényt. Te keress egy tálat, rakj bele vizet meg pár csepp citromlevet és abba vágd az almákat, amíg nem kezded főzni. Így nem fog elkezdeni oxidálódni, és nem barnulnak meg, mire felrakod őket - mondtam, majd egy biztató mosolyt küldtem felé, mert biztos voltam benne, hogy erre volt szüksége. Mind a segítségre, mind a szavakra, mind a gesztusra.

- Köszönöm - viszonozta egy pillanatra a mosolyt, majd a hajába túrt és azonnal kezdte csinálni, amit mondtam neki.

A leégett foltokat az edény aljáról nem sikerült eltüntetni teljesen, de használhatónak nyilvánítottam, ami egyelőre elég volt Zaynnek, és ő amikor kész lett, át is öntötte a tál tartalmát az edénybe, majd rendesen megcukrozta.

Most, hogy mellette voltam, és az otthonról tanult konyhai tudásommal felügyeltem a mozdulatait, alig 20 percen belül elégedetten és megnyugodtan vette le a főzőlapról az edényt. Amint meghűlt egy kicsit, egy műanyag ételhordozóba töltötte és visszamentünk a szobájába, amit az utóbbi napokban csak egyedül lakott. Valójában még azt se sokat, mindhárom éjszaka nálam aludt végül.