She's the Light and I'm your Shadow

36. fejezet: Aludj jól

Talán életem legnehezebb üzenete volt, amikor a fellépés estéjén Louis-nak válaszolnom kellett. Nem kérdezett sokat, igazából csak annyit, hogy minden rendben van-e, de én így is épp elég rosszul éreztem magam amiatt, hogy kétségek között hagytam, egyáltalán nem reagáltam a nekem szánt dalára és csak annyit írtam: "Igen, csak muszáj volt kijönnöm". Nem részleteztem, ő pedig ezek után már nem írt vissza. Féltem attól, hogy ezzel az egy hülyeséggel mindent elrontok majd, de a bennem élő showman ragaszkodott ahhoz az ötlethez, amit az előadása alatt kitaláltam.

Ahogy hazaértem aznap szinte egyből ledőltem, nem törődve se mosakodással, se öltözéssel és még azelőtt elnyomott az álom, hogy újra elsírhattam volna magam. Ezúttal viszont egyáltalán nem a fájdalomnak szólt, csak az egész havi kimerülésemnek. Most tört ki rajtam az egész, mert most volt az első, hogy végre megengedtem magamnak, hogy szeressem Louis-t, nem próbáltam mélyre űzni ezt. Most vettem csak észre, hogy mennyire erőlködtem egészen eddig azért, hogy háttérben tartsam a Louis iránti érzéseimet, és azzal, hogy végre elengedtem ezt az erőlködést, az egész lelkem úgy felengedett, hogy 12 órán keresztül mélyen aludtam, mire ki tudtam pihenni magam rendesen. Másnap már reggel 8-kor fent voltam, és úgy éreztem régen volt ennyire jó reggelem. Már nem sírva, csak mosolyogva gondoltam vissza a múlt estére, és amikor újra felidéztem magamban Louis-t, ahogy előadta azt a tökéletes, szerelmes dalt, akkor képtelen voltam bármi másra, csak vigyorogtam a plafonra, miközben egy párnát szorítottam a mellkasomhoz.

Amikor vettem a fáradtságot, hogy felkeljek és megreggelizzek, elővettem a telefonomat is, amin sokan kerestek múlt éjjel, és a legtöbbre még nem is válaszoltam.

Először a Zaynnel való csevegésünket nyitottam meg és mivel tudtam, hogy úgyis esélytelen, hogy ilyenkor felvegye nekem a telefont, csak egy üzenetet hagytam neki, hogy jöjjön át minél hamarabb, Louis-t meg valahogy beszélje le róla, ha ezen jár majd az agya. Ezután válaszoltam Skynak, Elise-nek és Niallnek is, akik nem értették, hogy miért tűntem el egyik pillanatról a másikra.

Miután megreggeliztem, nem tudtam tovább várni, azonnal helyet csináltam a nappalimban lévő dohányzóasztalon, hogy elférjen a kedvenc nagyalakú füzetem és egy ceruzát a kezembe véve elkezdtem megfogalmazni a gondolataimat.

...

A napok rettenetesen lassan teltek, szinte csak vánszorogtak Szentestéig, Louis szülinapjáig. Minden egyes nappal egyre átkoztam magam, hogy miért kellett kitalálnom és megvalósítanom az ötletemet, de amikor elbizonytalanodtam, szerencsére valaki ott volt velem, hogy segítsen kivárni a megfelelő pillanatot. Zayn, Niall, Liam, Sky, Elise és Alex mindannyian tudták, hogy mire készültem, és segítettek is megszervezni, amiért nagyon hálás voltam. A tervet Harryvel ketten véglegesítettük azon az éjszakán, amikor a koncert után hazakísért engem. Ő már akkor is lelkes és támogató volt, de azt hittem azért, mert ő is részt vett a terv kidolgozásában. Nem hittem, hogy mindenki, akit beavatok, ennyire segítőkész és boldog lesz.

Ők, a barátaim, sikeresen tartották a kapcsolatot az egész alatt Louis-val is és próbáltak egyetlen szót sem ejteni előtte rólam, bár mesélték, hogy ez néha nagyon nehéz volt, mert miután mindenki csak lebeszélte őt, hogy meglátogasson engem a lakásomon, tőlük próbált meg érdeklődni felőlem. Nagyon jól esett hallani, hogy ennyire kitartó volt miattam, de közben sajnáltam is őt, mert egy gyönyörű szép vallomás után hagytam őt faképnél, és most napokon keresztül nem tudott engem elérni. Igazából azt sem értettem, hogy hogy tudták a többiek visszatartani attól, hogy eljöjjön hozzám, de mindenesetre nagyon hálás voltam érte.

24-re virradóra szinte aludni se tudtam, annyira izgatott voltam. Már korán reggel kidobott az ágy, én pedig meg se próbáltam visszaaludni, hanem vigyorogva és a hasamban kellemes görccsel álltam be a zuhanykabinba, hogy megmossam a hajam. Vagy egy órát is eltöltöttem a fürdőszobában, mire úgy éreztem elkészültem és az ajtón az egyik legszorosabb farmeremben és abban az ingben léptem ki, amit Louis a legjobban szeretett rajtam. A hajam kibontva terült el a vállamon, és most frissen mosva olyan puha volt, hogy imádtam beletúrni és reméltem, hogy Louis-ból is pont ezt fogja majd kiváltani.