She's the Light and I'm your Shadow

6. fejezet: Tisztázzuk!

- Harry! - Niall kiáltására nyűgösen nyitottam ki a szemeimet, és lassan felültem, de olyan fejfájás tört rám, hogy azonnal össze is kellett szorítanom a szemeimet és a fejemhez kapnom. A gyomrom is émelygett, és mindenek előtt inni akartam. Sokat.

Majd hirtelen két kar fonódott körém és amikor a fájdalom ellenére is kinyitottam a szememet és oldalra néztem, a szőke hajkoronából kikövetkeztettem, hogy Niall tartott az ölelésében, majd miután visszaöleltem, el is engedett.

- Aggódtam miattad, te szemét! - szidott engem, de nyomban egy megkönnyebbült mosoly ült ki az arcára, és újból a nyakamba borult.

- Bocsi - mondtam félkómásan a vállába motyogva.

- Niall, fogd már be! Te itattad le és te nem vigyáztál rá kellőképp! - támadt rá Louis, mint aki tényleg neheztel rá. Ránéztem, majd körbe a szobában.

Louis eszméletlenül aranyos volt a pizsamájának nevezett tanktopban és laza pamut nadrágban. Még nagyon álmosak volt a szemei, és az ágyában ült, szóval valószínűleg ő sem rég kelhetett. Hasonló helyzetben volt Zayn is, azzal a különbséggel, hogy míg Louis tekintetében a fáradtság dominált, az övében az ellenszenv és a féltékenység. Egy pillanatra megijedtem, mert ez egyértelműen nekem szólt. Attól féltem, hogy tegnap este tettem valamit ellene, amire nem emlékeztem, de amint közvetlenül magam köré néztem, megértettem, miről volt szó.

Az ágy, amiben éjszaka aludtam, Liamé volt. Ő éppen a fal felé meglehetősen kicsavart pózban aludt még mindig, a hangos beszélgetések ellenére is. Szegény már második éjszaka nem tudott rendesen aludni, mert míg tegnap Zaynnel, ma velem maradt fent pirkadatig. Az elmúlt 48 órából talán hármat alhatott.

Óvatosan, hogy ne ébresszem fel Liamet és a gyomrom se adja ki a tartalmát, megpróbáltam felállni az ágyról. A mozdulataim lassúak voltak, az émelygés viszont még jobban rám tört. Be kellett hunynom a szememet, hogy ne forogjon velem a szoba, de most ez se segített sokat.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Louis, mire ránézve bizonytalanul bólintottam, majd tettem pár lépést az ágyamig. Odaérve egyszerűen csak leroskadtam rá, és a térdeimre könyökölve fejemet a tenyereimbe hajtottam.

Tudtam, hogy hoztam magammal gyógyszert és valahol víznek is kellett lennie, de mindhiába, szinte minden mozdulat fájt. Azonban nem volt szükség rá, hogy felálljak, mert pár pillanattal később egy érintést éreztem a térdeimen, és újra kinyitottam a szememet. Két szép égszínkék szemet pillantottam meg magam előtt. Niall guggolt előttem bűntudattal a tekintetében, kezében két apró pirulával és egy pohár vízzel. Hálás pillantást vetettem felé miközben elvettem tőle és egyből le is nyeltem azokat.

Mire mindenki, beleértve Liamet is, felöltözött, én is összeszedtem magamat. Kilenckor együtt vánszorogtunk a sörpadokhoz a lányokkal és ültünk le. Vera, mikor meglátott egyből köszönt és meg is ölelt, de mivel a tegnapival ellentétben most én nem voltam dumálós kedvemben, nem maradt mellettem sokáig, visszament Ava-hoz és a többiekhez.

Nem kellett volna, mégis megpróbálkoztam a reggelivel. Alig három falatot tuszkoltam le a nyelőcsövemen, amikor a gyomrom jelezte, hogy nem örült ennek. Hirtelen álltam fel a sörpadról, és indultam el a házunk felé sietve, és hamarosan hallottam a mögülem hallatszódó lépteket. Éppen sikerült beérnem a fürdőbe, és a vécéülőkéhez hajolnom, amikor visszajött minden. Nem csak a reggeli, de a gyógyszerek és a tegnapi vacsora maradványa is.

Louis pedig, aki követett engem, ott hagyva a reggelijét, most mellettem guggolva simogatta a hátamat és én nem lehettem volna ennél is hálásabb.