She's the Light and I'm your Shadow

14. fejezet: A kétségbeesés sodrása

Elise-szel az oldalomon ültem a kar egyik legnagyobb előadótermében. A hatalmas légtérben lépcsőzetesen helyezkedtek el a sorok, és vagy több százan is lehettünk a helyiségben. A zeneszak minden évfolyamának kötelező volt felvennie ezt az órát, de biztos voltam benne, hogy olyanok is bejártak ide, akiket csak érdekelt a téma. Éppen ezért nem ült Liam mellettem, hanem inkább a barátnőjével jó pár sorral előttünk fogdosták egymás kezét és suttogtak bizalmasan, többször szájrapuszit váltva. Bár eleinte örültem a fiúnak, hogy végre ő is megtapasztalta az érzést, amit egy biztos pont okozott maga mellett, már nem találtam olyan nagyszerűnek a kapcsolatukat. Liam teljesen elvetette a sulykot, és nem tudta összeegyeztetni, hogy a barátnője mellett a barátaival is kellő időt töltsön. Mindig éppen csak megjelent a próbákon, de utána azonnal sietett el, és nem is láttuk többet másnapig. Emellett messze nem azokat a szívmelengető energiákat árasztották magukból, amiket egy friss párnak kellett volna szerintem. Inkább hányingerem támadt attól, ahogy figyeltem, hogy Liam éppen végigcsókolta Tracey állának vonalát. Ebben persze valószínűleg benne lehetett az a keserűség is, amit Zayn miatt éreztem Liam iránt, de egyáltalán nem érdekelt. Amíg Elise a mellette ülő Colette-tel beszélgetett, én a szemeimmel próbáltam azt sugározni, hogy álljanak le, mielőtt valóban az előttem ülő srác nyakába ürítem a gyomrom tartalmát. Bunkó voltam? Lehet. Érdekelt? Nem. Amíg szavakkal ki nem fejeztem ezeket a gondolatokat, addig senkinek sem volt joga beleszólni mi jár a fejemben.

Zayn hangosan vágta le mellettem a táskáját, és szinte fújtatva kezdett előpakolni a táskájából, mielőtt azt a földre dobta volna. Lezuttyant a lehajtható ülésre és dühösen meredt maga elé, de amikor észrevette ő is az éppen nyálat cserélő párt, akkor egy csúnya fintor mellett intett feléjük.

- Ez most komoly?! - ahelyett, hogy egy pillantásnál többet is rájuk pazarolt volna, egyszerűen felemelte a nagyalakú füzetét és azzal takarta ki a látóteréből a smároló barátunkat. Felém fordította a fejét és a tekintetében láttam, hogy a reggel ellenére nála máris betelt a pohár. Ekkor az előadó terem ajtaja becsapódott, és Louis-t láttam meg egy pár lépcsőt lelépkedve, de megállt már a terem hátuljában, ahonnan a tanár nem csak nehezen hallható volt, de látni se igazán tudtad őt. A pillantása csak egy másodperc erejéig akadt össze az enyémmel, de rögtön elkapta és ott ledobta a padra a táskáját, majd elővette a telefonját, és többet fel sem nézett. Furcsa volt. Ezen az órán mindig Zayn mellett foglalt helyet, akkor is, ha a fiú másik oldalán én ültem. Éppen kérdezni akartam, amikor Zayn válaszolt is a fel nem tett kérdésemre. Lassan már a telepátiát is elsajátítottuk egymás között.

- Összevesztünk - mondta, és láttam, hogy az ujjai idegesen szorítanak a kezében tartott füzetre. Felmorgott, majd indulatból a füzetét az asztallapra csapta, a fejét pedig a kezeibe támasztotta. - Hogy romolhatott el máris ennyire a napom? - a költői kérdés nem nekem, inkább csak dühében szólt. Elise is Zayn felé nézett, amikor a kelleténél hangosabb zajt csapott, és aggódva néztünk vele össze, de ő visszafordult, én pedig Zayn hátát kezdtem fel-alá simogatni.

- Mi történt? - kérdeztem, ő pedig oldalra fordította az arcát.

- Egy ideje nem értünk egyet Louis-val valamiben, de most túl messzire ment. Nem fogok az ő oldalán állni, amikor nem csak a saját életét cseszi el a cselekedeteivel. Semmi értelme tanácsokat adnom neki, ha meg se hallgatja őket - mondta, majd a fejem felett a fiút magát is megkereste, de azonnal elfordult, vissza az asztala felé. - Most szünetre van szükségem - sóhajtott, majd újra előre nézett Liamékre, ahol a srác éppen a szőke lány haját rendezgette, miközben rá mosolygott már-már undorítóan nyálasan. - És egy helyre, ahol aludhatok éjszaka - nézett rám, én pedig azonnal bólintottam.