She's the Light and I'm your Shadow

12. fejezet: A pont, ahol már nem lehetsz őszinte mindenkivel

A szombatom ágyban fekve telt. Nem néztem az órára, amikor felébredtem, se akkor, amikor később felkeltem és a mosdóba mentem. Ebédre egy szendvicset csináltam magamnak, majd ahogy visszamentem a hálómba, visszadőltem és már izzítottam is be a Netflixet. Nem mozdultam ki otthonról, és még a telefonomra sem néztem rá. És ezzel így teljesen elégedett voltam.

Vasárnap már kicsit jobban voltam, összeszedtem magamat, és megbeszéltem Liammel, hogy találkozunk a közeli plázában. Az épület előtt várt meg engem, és közös megegyezés alapján egy Starbucksba mentünk.

- Mennyi az idő? - kérdezte Liam amikor megkaptuk a kávénkat, mire én az órámra néztem.

- Negyed 11 lesz pár perc múlva. Miért? - érdeklődtem.

- Megbeszéltem Tracy-vel, hogy 11-kor találkozunk - vigyorgott, mint a vadalma, én pedig halványan mosolyogva és bólintva értettem meg, hogy miről van szó.

- Akkor ti most együtt vagytok? - kíváncsiskodtam, és figyeltem, hogy Liam mosolya kicsit zavarttá válik és a szabad kezét a tarkójára simítja.

- Még nem, de nagyon alakulunk - a fiú szerény hangja is elárulta, hogy mennyire új ez a helyzet neki, de látszott rajta, hogy tényleg boldog. Sajnáltam Zaynt, hogy annak érdekében, hogy barátok tudjanak maradni, próbálta elfojtani és visszaszorítani az érzéseit, de gondolom ilyen az, ha hetero srácba szeret bele az ember. Vagy az én esetemben Louis-ba, mert én is pont azt csináltam, mint Zayn, azért, hogy barátok tudjunk maradni. Azt még közel sem tudtam, hogy sikerülni fog-e, de mindennel rajta leszek.

Mindenesetre látva, hogy Liam elpirul, amikor csak a lány szóba jön és látva a boldog mosolyt az ajkain, amikor éppen észre se veszi, hogy rá gondol, melegséggel töltött el. A barátom talált magának valakit és szebbé tette a mindennapjait. Ez engem is mosolygásra késztetett.

- Hajrá! - vigyorogtam rá, ő pedig biccentett egyet, majd hátradőlve a kényelmes fotelében a lábát keresztbe téve elgondolkodva nézett rám.

- Louis-val még mindig nem beszéltetek? - kérdezte lemondón, de amikor az arcomra akaratlanul is egy grimasz került, ő azonnal felegyenesedett és a térdeire támaszkodva nézett rám. - Mi történt?

- Semmi, én... - elakadtam. Mit kellett volna mondanom? Hogy hülye voltam, hogy elhittem jelentett neki valamit a kapcsolatunk? Hogy én csak egy eszköz voltam azért, hogy kiderítse vonzódik-e a fiúkhoz? - Én csak félreértettem. Péntek este, amikor látta, hogy egyedül sétálok, felvett és hazavitt. Útközben megbeszéltünk mindent és kiderült, hogy csak... félreértettem - a mondatot szinte már hangtalanul fejeztem be a nagy zavaromban.

- Mert mi történt valójában? - fürkészte az arcomat Liam, pedig próbáltam minden a mélyebb érzéseimet leplezni. Nem akartam olyat mondani neki, amivel jó eséllyel nagyobb ellentétet teremtek Louis és közte, de ezt nagyon megnehezítette nekem. A szavaimat nagyon meg kellett válogatnom és háromszor újragondolnom, mielőtt kiejtettem.

- Louis semmit se gondolt komolyan a táborban, csak szórakozni akart. Akkor jött össze az exbarátnőjével, amikor már nem írt vissza olyan rendszeresen - motyogtam, majd Liam elborult szemeibe nézve kicsit megijedtem. - De minden rendben! Tényleg!

- És ezt majd el is hiszem, Harry! - háborodott fel. - Az a köcsög kihasznált téged a saját "szórakozása" érdekében - mutatott idézőjelet az ujjaival. - Tekintettel se volt a te érzéseidre, Louis egy szívtelen gyökér!

- Liam, nagyfiú vagyok már, el tudom fogadni - mondtam, és ezzel kicsit magamat is győzködtem. Valóban felnőtt voltam már, ideje lett volna úgy is viselkedni. - Ezen kívül jó lenne, ha te is el tudnád ezt fogadni, mert ő a bandatársad - mutattam rá, mire ő a szemet forgatva idegesen emelte fel a kávéját, hogy belekortyoljon. - Túllépek rajta, és később már csak egy emlék lesz, amin mind nevetünk.