She's the Light and I'm your Shadow

7. fejezet: Szabad egy táncra?

Az este ezúttal nagyon nyugisan kezdődött. Niall révén sodródtam Bethanyhez és Colettehez, de ő, mivel már elég jól ismerte a lányokat, inkább odébbállt, hogy másokkal is új kapcsolatot alakítson ki.

Így ismerkedtünk hárman, kezünkben az első pohár kevert italunkkal, ami nem volt erős, mert a fiúkkal kikötöttük, hogy ma senki ne igya vagy itassa a másikat kukarészegre, hogy holnap a fellépésünkön a legjobb formánkban legyünk. Azonban nem kellett sok idő, hogy ennek ellenére sokkal lazábbra vegyük a figurát. Persze, ehhez inkább hozzájárult a lányok személyisége, mert bár eddig se volt semmilyen problémánk egymással, most nagyon gyorsan megkedveltük a másikat.

Ennek az eredménye lett az, hogy alig fél órával azután, hogy elkezdtünk beszélgetni, engem egy székre ültettek, és a hajamat Colette vette kezelésbe. Miután kifésülte, elkezdte befonni oldalt, a halántékomnál, és közben folyamatosan Bethanynek mutatta, hogy mit mikor hova tesz, és így próbálta őt megtanítani a parketta fonásra.

- Egyébként te honnan tanultál meg fonni? - kérdeztem, mert mivel raszta haja volt, az övét ilyen módon biztosan nem lehetett befonni.

- Otthon a húgomnak mindig én fonom a haját - mondta a sötétbőrű lány, miközben a kezei meg sem álltak. - Ugye neki is jó afroamerikai haja van, de ő nem szereti kiengedni, így folyton be kell fonnia valakinek, és mióta anya meghalt, ez a feladat rám hárult.

Rövid csend következett. Nem tudtam eldönteni, hogy Bethany azért hallgat, mert már ismerte ezt a múltját Colette-nek, vagy mert őt is megdöbbentette kicsit a hír.

- Sajnálom - mondtam azonnal, de ő csak tehermentesítette az egyik kezét és megpaskolta vele a vállam.

- Nincs baj, Harry. Az élet velejárója - tetszett a magabiztosság a hangjában, neki el tudtam hinni, hogy rendben volt. Elfogadta már a helyzetet, és nem gyötörte magát rajta.

- Megkérdezhetem, mi történt? - próbálkoztam óvatosan, mert érdekelt a lány, és a történet, amin keresztül kellett mennie.

- Méhnyakrák. Két évvel ezelőtt rossz nőgyógyászt választott. Ő azt mondta, várandós, de alig pár héttel később kiderült, hogy az orvos nem jól diagnosztizálta és már nem tudták megmenteni - mesélte halkan, hogy a viszonylag teli szobában ne hallja az, akire nem tartozik. A hangján szerencsére hallatszott, hogy valóban nem érintette már érzékenyen, és hogy túl tudott lépni ezen. - Régen nekem is fonta, de még a halála előtt berasztásítottam. A húgomnak először oktató videók segítségével fontam be, de azzal, hogy közel két éve nap, mint nap ezt csinálom, rendesen megtanultam. Legutóbb apának próbáltam mutatni, hogy hogy csinálja, mert én kolis leszek, de nem tudom, hogy fognak majd boldogulni.

- Te is kolis leszel? - terelte a beszélgetést Beth új téma felé. - Melyikben?

- A központiban.

- Wow, én is! - kiáltott fel és a hangjukból hallatszódott, hogy mind a kettejüknek fülig szaladt a szája. - Hogy nem beszéltünk még erről? Négy ágyas szobák vannak, remélem egybe kerülünk majd!

- Ja, király lenne! - értett egyet Colette, majd egy kis szilikon gumival rögzítette a fonatom végét. - Na ez az oldal kész is van. Harry, meg tudsz fordulni? - kérdezte és én már mozdultam is. - És amúgy te is kolis leszel?

- Nem - ingattam a fejemet és kicsit már talán sajnáltam, hogy mikor anyával beszéltünk erről, akkor inkább az albit választottam, mint a kolit. Mindenki kollégista, én pedig egyedül fogok lakni egy lakásban.

- De kár!

- Basszus, igen, mehettünk volna közösen pasizni - mondta szomorúan Bethany és én felnéztem rá.