She's the Light and I'm your Shadow

34. fejezet: Azt akartam, hogy tudd

Egy teljes hét telt el azóta, hogy Louis és én újból nem álltunk szóba egymással, de ezúttal úgy tűnt, rendesen megsértődött rám. Nem mondom, hogy nem értettem meg, mert tudtam, hogy igaza volt, és ha vasárnap este Alex megtalálta őt és beszámolt neki arról a fenomenális csókról, amiben részem volt a veszekedésünk után, akkor minden bizonnyal jobban a pokolba kívánt, mint valaha, de ezt most magasról leszartam. Ő kezdett úgy beszélni velem, ahogy egy kutyával se kéne, úgyhogy én azt is teljesen jogosnak tartottam, ami az én reakcióm volt a történtekre.

Az utóbbi napokban elgondolkodtam azon is, hogy mennyire lehetünk képesek mi egy harmonikus kapcsolat fenntartására, ha mind a ketten ennyire lobbanékonyak és impulzívak voltunk, hogy néha a vita hevében már szinte teljesen ki is fordultunk önmagunkból, aztán napokig vagy akár hetekig nem beszéltünk a másikkal. Bár még nem volt egy hosszabb távú kapcsolatom sem, biztos voltam benne, hogy ez nem könnyítette volna meg a helyzetünket. Emellett arra is rájöttem, hogy Louis-nak és nekem sok mindenben hasonlított a személyiségünk, amit szintén biztosan ki lehetett volna használni egy kapcsolatban, mi viszont csak egymás ellen fordítottuk.

Mindent egybevetve: sokat kellett volna dolgozni azért, hogy Louis-val tényleg bele tudjunk kezdeni egy kapcsolatba és sok mindent kellett volna átbeszélnünk, kimondanunk úgy, hogy egyikünkben sem megy fel a pumpa, mert ha nem tesszük, és a kapcsolatunkat szőnyeg alá söpréssel indítjuk, akkor az biztosan nem lesz hosszútávú. Le kellett volna ülnünk kettőnek, egyedül, és minden félreértést, minden sértettséget és fájdalmat meg kellett volna beszélnünk ahhoz, hogy újra értékes emberként tekinthessünk a másikra. Ezt viszont nem lehetett ráerőltetni senkire. Mindkettőnknek akarnia kellett volna, hogy rendbetegyük a kapcsolatot.

Amíg viszont erre egyikünknek se volt igénye, addig a gondolatnak se volt értelme, egyetlen vállrándítással vetettem el, és leszálltam a távolsági buszról, ami Liam városában tett le engem. Pár napja hazaengedték őt a kórházból, úgyhogy muszáj volt találkoznom vele, és ez a vasárnap volt a legelső nap, amikor volt rá lehetőségem. Alig vártam, hogy végre ne csak telefonon, hanem élőben is láthassam, meggyőződhessek róla, hogy valóban itt volt, élt és egyre jobban érezte magát. Egyedül a kemoterápiákra kellett bejárnia Manchesterbe, amik után rendszerint órákig rosszul volt, de általánosan már sokkal erősebbnek tűnt. Ami pedig talán a legfontosabb volt, hogy most haza kerülhetett, ahol nem nővérek, és orvosok vették körül, hanem a családja és Zayn. Az utóbbi csak akkor hagyta el a házat, ha muszáj volt, szinte már oda is költözött, amit Liam szülei szerencsére nem bántak. Ott aludt, ott evett, ott tanult. Egyedül a gyakorlatokra járt be, még az előadások nagy részét is kihagyta. Bevállalta az egy órás utat be a városba és ki onnan a busszal, mindezt azért, hogy tényleg akkor lehessen a fiúja mellett, amikor neki szüksége volt rá. Zayn azzal próbálta folyamatosan elterelni a gondolatait, hogy Liamről gondoskodott. Minél többet lehetett mellette, hozhatott neki egy pohár vizet vagy segíthetett neki ablakot nyitni vagy betakarózni, ő annál jobban érezte magát, mert úgy érezte, akkor tett meg mindent, amire képes volt. Biztos voltam benne, hogy ez a múltbeli fájdalmát és bűntudatát is enyhítette.

A telefonom térképéből felpillantva láttam meg a házat, amelyet kerestem, és amikor megbizonyosodtam arról, hogy a kapucsengő mellett a Payne név szerepelt, röviden megnyomtam. Bentről kutyaugatás hangzott fel, mire elmosolyodtam és alig pár másodperccel később nyílt az ajtó és kifutott rajta fekete bundájú kutya és a kerítésen keresztül próbált megismerni, amíg nem követte őt Liam anyukája is mosolyogva.

- Harry! - szólított meg, én pedig széles vigyorral köszöntem neki. - Köszönjük, hogy eljöttél! - mondta, és ahogy kinyitotta a kaput, gyorsan magához húzott egy ölelésre, mielőtt a kis pajkos kutyusuk hozzám férkőzhetett volna. - Gyere beljebb! - invitált, miután elengedett. - Georgie-val ne is foglalkozz mindig bolond, ha új embereket ismerhet meg. Remélem nem bánod, hogy kicsit barátságos.