She's the Light and I'm your Shadow

28. fejezet: A változást sejtető éjszaka

Előző nap este Sky már aludt, mire visszaértem a szobánkba, úgyhogy csak csendben lopództam be, tisztálkodtam és bújtam be az ágyba mellé úgy, hogy fel sem ébresztettem. Ennek köszönhető volt az, hogy másnap ő sokkal energikusabban kelt, és már talpig díszben várt rám, hogy menjünk reggelizni, amikor én még csak nyűgösen a szemeimet nyitogattam. Másnapos szerencsére nem voltam, csak a gyomrom volt kicsit rossz, de ilyenkor általában egy reggeli segített.

Miután összeszedtem magam, meg is indultunk, én az ajkaimat harapdálva, mert nem tudtam, hogy összefutunk-e majd Harryvel, Sky pedig folyamatosan faggatva engem a múlt estéről. Egy ideig csak válaszolgattam a kérdéseire, de amikor lent az étkezőben többször is szétnéztem, és nem találtam Harryt, egy bögre frissen lefőtt kávé, egy csésze gőzölgő tea és egy nagy adag tojásrántotta mellett részleteztem is a történteket, Sky pedig csillogó szemekkel hallgatta. Amikor a sztori végére értem, és a történtekkel kapcsolatos minden érzésemet kifejtettem, már mind a ketten tele voltunk, és Sky elismerően paskolta meg az alkarom.

- Remélem tudod, hogy ma is lesz lehetőségetek kettesben lenni - mosolyodott el játékosan, viszont amikor visszahúzta a kezét, kategorikusan kijelentette: - Délelőtt viszont az enyém vagy.

- Mit csinálunk? - kérdeztem kíváncsian, a tenyerembe támasztva az államat.

- Várost nézünk.

Így is tettünk. A reggeli után csak annyira mentünk fel a szobánkba, hogy néhány olyan dolgot, amire napközben szükségünk lehet, azt egy-egy hátizsákba tegyük, és már indultunk is. A recepciónál megint nem találkoztunk Harryvel, ami miatt már kezdett kicsit rossz érzésem támadni, mert mivel nem volt meg a száma, se semmilyen elérhetősége, sőt, még a szobaszáma sem, így nem tudtam őt figyelmeztetni, hogy napközben nem leszünk itt. Persze, ez talán természetes, hogy ha az ember eljön nyaralni, akkor nem a szállodában tölti a napjait, talán ő se volt már bent, de miután tegnap este úgy köszönt el, hogy holnap találkozunk, biztos ő is arra számított, hogy valamikor majd úgyis összefutunk.

- Valami baj van? - kérdezte Sky, mikor kijöttünk az épületből és az üdülőfalu sétálóutcáján kezdtünk sétálni, két oldalunkon üzletek és kiülős vendéglők, bárok soraival. A tekintetünk körbejárta az egész utcát, miközben beszélgettünk.

- Semmi - sóhajtottam. - Csak azon gondolkodtam, hogy ha ma nem futunk össze Harryvel, akkor nem is tudunk találkozni.

- Már miért ne tudnátok? - kérdezte értetlenül Sky, és a kezeit zsebre tette, hogy ne fagyjanak le. - Csak hívd le velünk a wellnessbe, szívesen megismerném én is!

- Nincs meg a száma - feleltem. - Facebookon pedig vagy ezer Harry Smith nevű ember szerepelhet. Nem tudnám sehogy se elérni.

- Azt hittem okosabb ember vagy - nézett rám Sky egy félmosollyal, majd ahogy újra oldalra nézett, elindult az utca egyik széle felé, ahol egy édességbolt kirakatánál állt meg, de a gondolatmenetét azért befejezte. - El tudod érni, ha el akarod, csak meg kell keresned a húgát, vagy a csávót aki kiszolgált benneteket. Ők valószínűleg tudni fogják, hogy ismered őt, és kiadják, hogy melyik szobában lakik, onnan meg már nem nehéz - magyarázta, majd a színes cukrokkal teli kirakatról újra rám nézett. - Bemegyünk? - intett a fejével a bejárat felé, én pedig bólintottam. Ahogy beléptünk az orrunk olyan illatokkal telt meg, amik instant mosolyra késztették az arcizmaimat. Rettentő régen voltam ilyen boltban és már el is felejtettem milyen jó volt. Miközben elábrándoztam, és élveztem a szemem előtt megjelenő színek kavalkádját és a számban összefutó nyálat, észre se vettem, hogy Sky már nem volt mellettem, hanem egy papírzacskóba kezdett olyan gumicukrokat gyűjteni, amiket meg akart kóstolni. Gyorsan mellé léptem én is, egy saját zacskóval.