She's the Light and I'm your Shadow

15. fejezet: A háttérben megbújt titok

Másnap reggel a telefonom ébresztőórájára ébredni nem volt egy álom. Nyöszörögve nyúltam érte és kapcsoltam ki, majd a fejem visszahanyatlott a párnára. Oldalra néztem, Zayn feküdt mellettem, és békés arcát nézve úgy tűnt ő fel sem ébredt a zajra.

Óvatosan emeltem fel a takarót, bár kizártnak tartottam, hogy éppen ettől keltettem volna fel. Mikor kibújtam az ágy melegéből, libabőr futott végig a karomon, és az egész testem megborzongott, így gyorsan magam köré fontam a karjaimat. Ahogy a galériás lépcső felé mentem, a földön belerúgtam a ledobott ingembe. Csak lazán felemelve arrébb dobtam, és leindultam a lépcsőn.

A konyhában négy adagnyi kávét kezdtem készíteni a kotyogós főzőben, mert bár én annyira másnaposnak nem éreztem magamat, de azért, hogy még ezt a pénteki napot kibírjuk, muszáj volt felébrednem. Miközben a kávé már készült, a szekrényemhez sétáltam, hogy elővegyem a mai ruhámat. Kiválasztottam az egyik legjobb farmeringemet egy fekete nadrággal és a kalappal, amit a vásárláskor pont ezekkel a cuccokkal próbáltam. Csak amikor öltöztem, akkor gondolkodtam el azon, hogy miért aludtam éjszaka póló nélkül, amikor sose bújtam anélkül ágyba.

A felismerés akkor ért, amikor a nadrágomat küzdöttem fel magamra. A levegő hirtelen a tüdőmbe szorult, miközben a fenekemhez nyúltam. Nem fájt. Nem éreztem semmi szokatlant, akkor ugye nem...

- Zayn! - kiáltottam, majd mivel tudtam, hogy az álomszuszéknál ezzel semmit se érek el, ezért egyből elkezdtem szedni a fokokat is felfelé. - Zayn, Zayn, Zayn, Zayn!

A válasz csak egy halvány nyöszörgés volt, és egy kicsit jobban a vállára húzta a takarót, mire én nem tétováztam. Az ágy végénél állva megfogtam az ágyneműt és egy gyors, határozott mozdulattal szabadítottam meg tőle, hogy a hűvös októberi levegő neki is segítsen felébredni. Morcosan nyitotta ki a szemét és szinte gyilkos tekintettel nézett rám, de nem sokkal később már tágra nyílt szemekkel ült fel.

- Tegnap kiszívtam a nyakad - mutatta, én meg gyorsan oda is kaptam a kezemet, mivel látni nem láttam. - Itt és itt.

- Két helyen is? - bosszankodtam, miközben kétségbeesetten kerestem valami tükröződő felületet, amin magam is szemügyre vehettem.

- Tegnap még élvezted.

- Nagyon látszik?

- Éppen csak fekete, semmi ok az aggodalomra - felelte, én pedig miután egy erősebb ütést mértem a vállára, leszaladtam a lépcsőn, hogy a fürdőben a tükörbe nézve szörnyülködjek. Az egyik jobb oldalon az állam alatt volt, míg a másik a baloldalon, kicsit a kulcscsontomhoz közelebb. Kétségbeesetten néztem magamra a tükörben, mikor Zayn a vállát simogatva állt meg az ajtóban.

- Szerintem hagyd magadon - mondta komolyan, én pedig teljesen értetlenül fordultam felé. - Komolyan mondom, ne rejtsd el!

- Mégis miért?

Zayn nem válaszolt, egyszerűen kifordult az ajtófélfa alól és a konyha felé ment. Én utoljára még belenéztem a tükörbe, de egy frusztrált sóhajt követően én is kimentem.

- Miért, Zayn? Mi értelme van ennek?

- Mindegy, tegyél, ahogy jól esik - sóhajtott ő is, és miután kitöltött magának az időközben elkészült kávéból, bele is kortyolt és leült az asztalhoz. Én bedobtam két szelet kenyeret a piritóba, majd amikor készen lettek, az egyiket Zaynnek adtam, míg a másikat magam kezdtem rágcsálni. Beraktam még kettőt, mert egy szelet pirítós egyikünknek sem volt reggeli.

Ahogy ültünk, és tömtük a fejünket, Zayn többször megállt két falat között és engem nézett, mint aki mondani készült valamit. Ilyenkor ha ránéztem, rögtön visszatért a kenyeréhez, vagy a kávéjához és úgy tett mintha nem történt volna semmi. Ennek ellenére egyszerűen mégis éreztem, hogy nem csak semmiségről volt szó.