She's the Light and I'm your Shadow

8. fejezet: Szivárványfelhő

Előző nap este Louis-val még visszamentünk a többiekhez. Bár olyan volt, mintha egy saját titkunk lett volna, a sok incselkedés, amit egymással csináltunk, szerintem egyértelművé tette a többieknek is, hogy mi történhetett abban a bő félórában, amikor eltűntünk.

Most újra reggelinél ültünk. Velem szemben Louis, mellettem Niall és a fiúk, a másik oldalamon pedig három csendben ülő lány, nevezetesen Beth, Colette és Elise.

- Arról nem is beszéltünk, hogy milyen formát veszünk majd fel. Hogy hogy állunk fel - aggodalmaskodott Liam és az agya pörgött, hogy milyen lehetőségeink vannak.

- Szerintem ez nem is olyan fontos - mondta a saját véleményét Niall. - Majd úgy állunk, ahogy természetesnek érezzük. A lényeg csak az, hogy egy jó bulit csináljunk a többi szak unalmas előadása között.

- Én még sose léptem fel sehol - szólaltam meg, miután letettem a kávéscsészémet, amiből éppen az imént ittam. - Nem tudom, hogy mennyire vagyok lámpalázas, de ha igen, akkor a természetes viselkedésemnek búcsút inthetünk.

A kijelentésemet Niall és Louis is kuncogva fogadta. Persze, könnyű lehet úgy, hogy a több száz fős rendezvényeken való fellépés már a véredben van...

- Ne aggódd túl ezt - mondta Zayn megnyugtatásképp. - Ott leszünk a színpadon mi is. Majd ha befeszülsz, segítünk neked oldódni.

- Így van! - helyeselt Niall is.

Mosolyogva köszöntem meg nekik, amikor hirtelen éreztem, hogy az asztal alatt egy lábfej ér az enyémhez. Vigyorogva pillantottam fel a velem szemben ülő srácra, aki huncutul mosolygott.

- Gondolod, hogy tudunk majd rajtad segíteni? - kérdezte és az alsó ajkába harapott, amivel odavonzotta a tekintetem. Mikor ezt észrevette, meg is nyalta, én pedig hevesen verő szívvel visszanéztem csillogó kék szemeibe.

- Talán igen - húztam egy félmosolyra a számat, majd halkan ledobtam a papucsomat és a talpamat a térde belső feléhez érintettem, ezzel kiváltva belőle, hogy azonnal összezárja a lábait és kicsit élesebben vegye a levegőt. Ezután elégedetten kuncogva húztam vissza a lábamat és ettem ártatlanul a pirítósomat.

- Ez mostantól mindig így lesz? - kérdezte Niall a tenyerébe támaszkodva, és amikor ránéztem, akkor tűnt fel, hogy mind a hárman végignézték azt, amit csináltunk Louis-val.

- A tábor végéig biztosan - sóhajtott Liam is és az arcára gyötrődő arckifejezést vett fel, pedig tudtam, hogy valójában egyáltalán nem így érintette a helyzet. Tudtam, hogy örült nekem, mégha Louis is volt az, akit választottam.

És én is örültem, mert bár még hivatalosak nem voltunk, úgy éreztem, a legjobb úton haladunk felé.

...

- Újra! - reggeli után egyből a próbatermekbe mentünk és már közel egy órája lázasan próbáltunk, mert az előadások fél 10-kor kezdődtek. Zayn megint azt kérte, hogy próbáljuk el a szám legvégét, ahol mindenki együtt énekel, ő pedig háttérvokálozik. Véleményem szerint már az egészet tök jól tudtuk, és a vége is király volt, de Zayn nem volt elégedett és amíg megtehettük, addig miért ne tegyük? Már amúgy is körülbelül 10 perc maradt hátra a kezdésig, szóval ki kellett használnunk minden időnket.

Miután még egyszer átvettük a végét, Zayn is elfogadta sikeresnek. Ő még halkan próbálgatta a vokáljait és a szólóját, bár szerintem már így is rendesen kitett magáért. Gondoltam rá, hogy odamegyek hozzá, hogy kicsit az ő és az én figyelmemet is eltereljük, de amikor láttam, hogy Liam egy széles mosollyal lép oda, akkor letettem erről és csak egy székre dobtam le magam.