She's the Light and I'm your Shadow

3. fejezet: Viva La Vida!

Oldalamon Liammel álltunk sorba és vettünk el öt kajás dobozt, magunknak és a többieknek, majd visszafordultunk az asztalunk felé.

- Mégis hogy gondolta? Nem lesz elég időnk megtanulni egy dalt, ráadásul még össze is kell hangoldódnunk, lehetetlen az egész. Ha nevezni akar, nevezzen egyedül, ne rántson minket magával! - a barátomnak be sem állt a szája, mióta felkeltünk, hogy elhozzuk a vacsorákat. Egyfolytában szidta és szidta szegény srácot, aki most éppen Zayn vállát paskolta meg, akinek az ábrázata körülbelül úgy festett, mint Liamé. Morcosan.

- Nézd, ez egy jó csapatépítési program lehet, ha úgy állsz hozzá - próbáltam kicsit segíteni neki. Nekem őszintén tetszett az ötlet, hogy együtt lépjünk fel.

- Szóval te az ő oldalán állsz, mi? - Liam felháborodva fordult felém, én pedig haragosan néztem a szemébe. Nem állok senki oldalán!

- Nem, Liam, csak próbálok egy kis lelkesedést önteni beléd, mert ez nem a világvége. Nem egyedül állsz majd a színpadon. Nem azt mondta, hogy majd te elvállalod, hanem azt, hogy mi, öten. Talán még valami jó is kisülhet ebből - rántottam vállat.

Ő csak frusztráltan fújt egyet, majd az asztalunkhoz érve leültünk a helyünkre. Mindannyian minket vártak, majd ahogy szétosztottuk a kajákat el is kezdtünk enni.

- Niall, te benne vagy? - kérdezte Liam szinte abban a pillanatban, hogy helyet foglaltunk. Szinte biztosra vettem, hogy ez az egész arra megy ki, hogy szövetségeseket szerezzen, akivel tiltakozhat Louis ellen. Azonban nem Niall lett az ő embere.

- Totálisan. Szerintem jó ötlet ez az egész, csak azért nem jelentkeztem, mert akkor egyedül kellett volna próbákra járnom, ami kifejezetten unalmas lett volna, de tudom, hogy így nem lesz az. Jó volt az ötlet, Tommo! - tartotta a kezét Louis felé, majd Zayn feje fölött a két srác úgy lepacsizott, hogy még nekem is bizsergett tőle a tenyerem.

- Zayn? - nézett ezúttal a vele szemben ülő srácra, aki olyan gyorsan pillantott fel az ételéből a neve hallatára, hogy azt hittem az ölébe ejti a kaját.

- Nincs vele problémám, jó az, hogy csapatban vagyunk csak találnunk kell egy számot, amit mindannyian elfogadunk - eresztett meg egy mosolyt, majd vissza érdeklődött. - Te mit gondolsz?

- Szerintem nagy felelőtlenség volt Louis részéről, hogy egy ilyenbe terelt minket - mondta el a véleményét és ezúttal az említett fiú felé fordult, hogy lehordja őt. Louis csak egy flegma mosollyal hallgatta, ahogy Liam ezt megtette. - Még egy teljes napja sem ismerjük egymást, nem tudjuk ki milyen műfajban mozog vagy mennyire tehetséges. Nem vagyunk összehangolódva eléggé, kész káosz lesz a színpadon, mert nem ismerjük ki egymást eléggé. Most meg mi van, Louis? - kérdezte idegesen, amikor a fiú flegmasága unalomba ment át és az arcát a tenyerébe támasztva figyelt rá.

- Ha nem akarsz, nem kell neked is fellépned - ajánlotta Louis, de erre már nem kapott választ. Liam duzzogva hallgatott el és többet meg se szólalt ez ügyben.

Valahogy meg tudtam érteni őt, elvégre ha már benne vagyunk valamiben, ha már elvállaltunk valamit, akkor nem fogunk kihátrálni belőle, ha pedig ő tette volna ezt egyedül, akkor azzal csak magát taszította volna ki. Szerintem ez inkább egy egyoldalú dominanciaharc volt a részéről, mert nem tetszett neki, hogy Louis mindannyiunk helyett döntött.

- Akkor már csak zenét kell választanunk - szólaltam meg, mielőtt valaki szóvá tette volna Liam visszahúzódását. Nem jó ötlet szítani a tüzet köztünk, ha pár napon belül már bandaként lépünk majd színpadra.

- Mi lenne, ha egy Fray számot játszanánk? - kérdezte Louis csillogó szemekkel, én meg biztosra vettem, hogy valami nagy fanjuk lehetett. - Mondjuk a How To Save A Life-ot, azt biztosan mindannyian ismerjük és nem fogunk égni vele.