- Harry! - hallottam meg egy számomra kedves hangot a metró tömegében. Odafordítottam a fejemet és egy felém hadonászó szőke lányt pillantottam meg alig pár méterre tőlem és talán a mai nap először mosolyodtam el. Mert bárhogy vártam, hogy viszontlássam a srácokat a szakomról, teljesen elvette a figyelmemet az, hogy Louis hogy fog viselkedni. Izgultam, méghozzá annyira, hogy a metrón állva többször lecsúszott az izzadtságban úszó kezem a kapaszkodóról, és mindannyiszor vissza kellett tennem.
- Hali, Elise! - köszöntem vissza és amikor egymás mellé értünk, megöleltük a másikat. Jó érzés volt újra az ő közelében lenni és érezni a pozitív energiáit, ami egész tábor alatt körüllengte. - A többiek? Nem a koliból jössz?
- Nem, hála az égnek! - tette össze a kezeit, pont rosszkor, mert a metró éppen fékezett és nekem kellett megtartanom ahhoz, hogy ne essen el. - Tegnap beköltöztem, de alig töltöttem el néhány órát a szobában, nem bírtam tovább.
- Rossz szobatársak? - kérdeztem és együttérzően mosolyogtam rá, rajta viszont láttam, hogy szinte szétveti az ideg.
- Az nem kifejezés, Harry - csóválta a fejét - és a legrosszabb, hogy nem csak szobatársak.
- A mi szakunkra járnak?
- A mi csoportunkba járnak! - az egyébként csendes lány szinte felkiáltott a zsúfolt járművön, hogy megfelelően hangsúlyozza az elégedetlenségét.
- Mi? Kik azok? - kérdeztem szemöldök ráncolva. Azok a lányok, akikkel tudtam beszélgetni valamennyit a tábor alatt, úgy gondolom teljesen rendben voltak, szóval biztosan valakik a másik házból váltak a szobatársaivá.
- Petra Johnson, Emma Blue és Ava Morales - mondta és idegesen a hajábatúrt már a nevek említésére is.
- Ava és Emma? - kérdeztem meglepetten. Bár nem igazán beszéltem velük kettesben, Ava már azzal elnyerte a szimpátiámat, hogy segített beilleszkedni Veronicának.
- Ők ketten lehet még rendben lennének, de folyamatosan alájátszanak Petrának, így pedig nagyon elviselhetetlen az egész légkör számomra.
- Mert mit csinálnak? - érdeklődtem, ő pedig az ujjait használva kezdett bele a felsorolásba.
- Folyamatosan panaszkodnak. De tényleg, szünet nélkül! Semminek sem tudnak örülni, már amennyi ideig én velük voltam egyszer nem mosolyodtak el - csapott egyet a fémrúdra, amibe kapaszkodott. - Rohadt sznobok, azt hiszik a legeslegjobb egyetem legjobb szakára jelentkeztek és vették fel őket, és mindannyian el vannak kényeztetve, de annyira, hogy Petra szerintem komolyan elhiszi, hogy ha akarná az egész világ a lába előtt heverne - Elise sóhajtott egyet, amikor hirtelen nem tudott mást felhozni, de engem ezzel is bőven meggyőzött. A vállára simítottam a szabad kezem, ő pedig fájdalmasan nézett a szemeimbe. - Harry, én ezt nem fogom kibírni. Ma el is kezdek keresni valakit, aki helyet cserélne velem, mert ennél tényleg csak jobb lehet.
- Ma kinél aludtál, amúgy? - érdeklődtem, mert ezt még nem említette. Ő elpirulva mosolyodott el és tűrte a füle mögé egy kósza hajtincsét, miközben válaszolt.
- A barátomnál.
Én is vigyorogva kezdtem ingatni a fejemet, miközben őt kérdeztem.
- Akkor nem volt a világvége, ugye?
Ő csak mosolyogva megvonta a vállát, de rögtön utána újra a szememre kapta a tekintetét. Már a szeme csillogásából tudtam, hogy mire fog rákérdezni.
- Mi újság Louis-val? - kérdezte pletykákra éhes tekintettel, de a hangos sóhajom után egyből lelombozódott. - Mi történt?
- Nem tudom - feleltem őszintén. - Nyaralni voltam, az egyik pillanatban még beszélgettünk, több órát is akár, a következőben meg hirtelen nem válaszolgatott. Órákkal később nézte meg és nem volt nyitott a beszélgetésre - meséltem, ő pedig szomorú szemekkel nézett rám és hallgatott engem.
VOUS LISEZ
She's the Light and I'm your Shadow
FanfictionGólyatábor. A hely, ahol először találkozol az egyetemi csoporttársaiddal, és egyben az életed egyik legfontosabb szakaszát meghatározó személyekkel. Itt talál egymásra Harry, Liam, Louis, Niall és Zayn, itt ismerik meg egymást, itt válnak barátokká...