4. A kicsi szőke

775 58 1
                                    


...és keverek le neki egy akkorát, hogy neki esik az ajtónak, amin bejött. Amikor feltápászkodik és kirohan az ajtón Huanita - ba ütközik majdnem felborítva őt. Az ágy felől érkező hangos zihálás ránt vissza.

- Mi történt itt? - kérdezi Nitus.

- Bejött és neki állt hisztizni, nem érdekes! Rád bízom és Miriam -ra. Alejandro - t a szoba közelébe sem engedhetitek. Mindjárt el kell menjek itthonról vacsorára nem biztos, hogy visszaérek. - közben már Louis fölé térdelek próbálom lefogni legalább megnyugodjon. Mikor látom, hogy nem megy inkább adok neki egy kis nyugtatót. Pillanatokon belül hat is, Huanita csak kezeit tördelve áll az ágy végében. Mikor végre felállok csak akkor szólal meg.

- Nagyon sajnálom őt fiatalúr. Csúnyán tönkre tették, pedig nagyon szép fiú! - néz rám s valami furcsa megmagyarázhatatlan fény csillan a szemében.

- Sajnos igen, sokára lesz teljesen egészséges. A lelke még talán akkor sem, hatalmas traumát kellett elszenvednie. Ép ésszel most sem tudom felfogni ezt az egészet. Ha rajta múlik akkor biztos nem fedezem fel. De tudod ő elég volt ahhoz, hogy sok mindenre ráébresszen. Be kell ezt fejezni, soha többet! Ez volt az utolsó ember csempész szállítmányom. Az én lelkem ezt nem bírja ki, nehéz így látni. - hajtom le a fejem kifelé menet. Ideje indulnom az autó már biztosan vár rám odalent. Huanita jön velem, majd azonnal szól az unokahúgának, hogy menjen fel és őrizze Louis -t.

- Elvileg aludnia kell, míg meg nem jövök. Ha bármi van azonnal hívj! - hagyom meg neki mielőtt kilépnék az ajtón. Szívem szerint most rögtön mondanám le az egész akciót. Bele sem merek gondolni, a vevőm mit kezd a többi sráccal. Ezek után tényleg nem tudok többé érzelem mentesen a dolgokhoz állni. Ha végeztünk akkor beszélnem kell Rodrigo- val, ez így nem mehet tovább. Bevágódok a kocsiba, minél előbb túl akarok lenni ezen az egészen. Szabályosan a gyomrom is forog tőle. Mikor odaérek a gyártelepre, Señor Nuñez már megérkezett. Kezet fogok vele, majd bevonul mögöttem a terembe. Első ránézésre igen ocsmány a fickó öreg alacsony és kopasz. Mindene izzad még a tenyere is, nagyon nehéz visszatartsam magamat. Azonnal indulnék kezet súrolni, de most nem tehetem meg. Ő apám egyik legrégebbi kuncsaftja, illik vele megfelelően viselkednem. Rodrigo a sarokban beszélget a délelőtti fiúval. Mikor beljebb érünk a testőrök gyűrűjében mindenki ránk figyel. A fiúk egy kupacba sereglek, majd az embereim sorba állítják őket. Az öreg kétszer is végig sétál előttük, szúrós szemekkel nézi meg őket. Majd, amikor a kicsike szőkéhez ér jó darabig nézi. Aki kétségbe esetten könnyes szemekkel pillantgat Ringo felé, de ő fel sem mer nézni rá.

- Ő az enyém, nem eladó. - szólalok meg gyorsan. Az öreg először csak értetlenül néz rám. Majd mikor kézen fogom, csak nagyot vigyorog. Persze a srác azt sem tudja mi van majdnem elsírja magát. Viszont a többi mind kell neki, már csak az árról kell megállapodjak vele. A kicsi szőkét magammal rángatva, az irodába megyünk. A hatás kedvéért még a derekát is átölelem. Szerencsétlen remeg, mint a kocsonya. Tekintete csak kétségbe esve keresi a barátomét, annyira remeg a karjaim között alig bírom tartani. Végül megkérem az egyik testőrt kísérje a kocsiba és vigyázzon rá. Már nem érdekel, hogy nyerek vagy bukok-e az üzleten, minél előbb szabadulni akarok innen. Szívesebben lennék otthon és gyönyörködnék Louis tekintetében. Nagy nehezen sikerül egy egész elfogadható árat kialkudnom Señor Nuñez - el. Miután elhagyja az irodámat, egyből a csaphoz rohanok. Fél órán keresztül dörgölöm és síkálom a kezemet. Le akarom mosni magamról már nem csak az öreg okozta mocskot. Hanem ezt az egész ügyet is a gyomrom folyamatosan kavarog. Próbálom a hányingeremet lent tartani több kevesebb sikerrel.

⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora