- Annyi mindent tettek már velem, annyian okoztak fájdalmat. Már nem számít, te hogyan fogsz. - mondja ezt könnyekkel a szemében, amiket le is huny. Amit viszont mondott az sokkoló, egy pillanat alatt száll ki belőlem minden düh. Térdre rogyok feje...
"- Ne kuncogj, ne nevess, ne legyél vidám. Ez a dolog komoly mindjárt szét vet az ideg! Édes Istenem mi lesz velem? – nyöszörgi hátra vetett fejjel a plafont bámulva, de legalább már megállt nem szaladgál. Elé lépve fogom meg a derekát.
- Csillagom semmi nem lesz. Házas leszel! Lesz egy félisten kinézetű férjed, aki imád. Ennyi. – nyomok az ajkara egy puszit miközben a vállfára akasztott ruhája felé lökdösöm.
- Nem is fél, teljes Isten kinézete van! Láttad te már magadat? A hozzád hasonlók nem egy ilyet vesznek el, mint én. – nyöszörgi. Közben én persze már felöltöztem, csak a nyakkendőm van hátra. Azt viszont hanyagul gyűröm a zsebembe, úgy sem tudom megkötni majd valamelyik csaj odalent biztos segít."
⁕
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Én nem látok mást, mint egy hihetetlen kék szemű srácot. Aki csupán a tekintetével elvarázsolt már az első pillanatban. Akinek hozzá teszem, hogy olyan formás a popsija egész nap csak simogatnám. A cuki kócos fejéről még nem is beszéltem. – fogom kézen mikor végre elkészül és lefelé húzom. A többiek már feszülten várakoznak odalent. Minden szempár ránk szegeződik amikor megjelenünk a lépcső tetején.
- Ejha, de jól néztek ki! - kurjant Dan, a többiek csak kórusban helyeselnek.
- Na látod? Megmondtam jól nézel ki. – súgom kuncogva Lou -nak. Szegénykém idegesebb, mint én reszket az egész teste.
- Hol a nyakkendőd? – kérdezi anya majd előrángatom a zsebemből és a kezébe adom. Lou egész jól megkötötte a sajátját, neki csak kicsit meg kell igazítani.
- Én nem tudom megkötni. – vigyorgom el magam, de az izgalomtól annyira kavarog a gyomrom. Amint anya elkészül már célba is veszem a mosdót. Pár perces öklendezés után rá kell jöjjek, hogy bizony semmi nem fog már belőlem kijönni.
- Jól vagy Harry? Halasszuk el? – kérdezi mellém guggolva kezeit tördelve Lou.
- Dehogy halasszuk! Csak annyira izgulok. Mindig ez van, ha nagyon ideges vagyok. – morgom miközben kiöblítem a számat. Az órát elnézve muszáj lesz igyekezzünk mert el fogunk késni.
- Mehetünk? – fordulok felé a kezemet nyújtva. Szorosan kapaszkodik az ujjaimba.
- Igen menjünk. Harry biztos akarod? Mármint engem? – suttogja kifelé menet, a többiek már az autó mellett ácsorognak és gyanúsan vigyorog mind a négy. Amikor meglátom a mustángot már rá is jövök miért.
- Igen Louis biztos ezt akarom. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Veled akarom leélni az életemet! De nézd csak mit csinált a gyönyörű autódból ez a mocsok banda! – fordítom a jármű felé csak elkerekedett szemekkel néz. Majd hangos nevetésben tör ki.
