⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

10. Eltűnt

...fordulok az orv galád támadó felé.

- Azért fiam mert üzletelsz Escobar- al. Meg azért is mert megérdemled. Na irány befelé, már rég kész az ebéd! - mondja. Nita. Azt már meg sem kérdezem honnan tudja, csak a szőke gyanúsított felé fordulok. Lehajtott fejjel szorosan Ringo mögött áll, meg sem mer nyikkanni. Végül mindannyian követjük Tyúkanyót a házba.

- Én mindjárt jövök, muszáj letusoljak. Valakik meghempergettek a porban! - szólalok meg fenyegetően a mutató ujjamat is feltartva feléjük. Persze Louis követ, mint a kiskutyák eddig is mindig a nyomomban volt. De ezek után még a budira is kísérni fog. Egy szó nélkül kezdek vetkőzni a szobában. Persze megint csak elfeledve, hogy előtte nem kellene. Mire a tusoló elé lépek már semmi sincs rajtam. Az ajtóban állva figyel csak, hatalmasra nyílt szemekkel. Megengedem a vizet, jólesően folyatom magamra. Felpillantva látom, hogy még mindig ott áll az ajtóban.

- Jössz? - kérdezem kíváncsian, de a fejemet már vissza is hajtom. Addig besamponozom a hajam, portól és az izzadságtól ragadok, mint egy nyalóka. Érzem ahogy félszegen mellém lép csukott szemmel a derekánál fogva húzom magamhoz. Kicsit elfordulok, mert már ennyi elég volt ahhoz, hogy a szerszámom azonnal készen álljon. De nem érdekli utánam lép és beáll elém a sajátját nyomja nekem.

- Mindjárt megőrülök. - nyögöm hátravetett fejjel. A szája végig siklik a kulcscsontomon. A keze pedig egyre lejjebb. Gyorsan kimosom a hajamból a sampont, hogy lássam és simogatni is tudjam. Megfordítom, hogy nekem háttal legyen. A mellkasát kényeztetem a vállait csókolva. Megint reszketni kezd és egyre jobban és jobban.

- Én nem foglak téged, jaj én nem tudom, hogy mondjam. Azt hiszem arra még ráérünk, nem kell siessünk. Nyugi. - súgom a nyakába, mire csak megfordul és hitetlenkedve néz rám.

- Köszönöm, és ne haragudj. - mosolyogja el magát a könnyein át. Majd a számra tapadva olyan vággyal kergeti a nyelvemet, hogy azt sem tudom merre vagyok arccal előre. Lenyúlva a szerszámomért azonnal rám szorít, villámgyorsan ereszkedem térdre előtte. A szemein látom mit szeretne és én annyira vágyom rá. Mielőtt végig húznám a nyelvemet rajta, fel pillantok rá. Csodálatosan világítanak a szemei, szinte már könyörög. A farka tövétől kezdem a játékot, már erre is egyre hangosabban kezd sóhajtozni. Mikor teljesen a számba engedem a zuhanyzó falába kapaszkodva reszketeg lábakkal áll. A fejét hátra hajtva, a mellkasa nagyon gyorsan emelkedik és süllyed. Kicsit még kényeztetem, de több kell belőle sokkal több. Bár nem tudom képes lesz - e rá, csak remélem. Mikor eléri a határait, megállok.

- Gyere menjünk be az ágyba ott kényelmesebb. - suttogom ahogy elzárom a csapot. A karommal húzom közelebb, hogy a száját elérjem. A nyelve már nyugodtan és lágyan siklik át megkergetni az enyémet. Meg sem mozdul közben. A tusolóból kilépve csak egy gyors törölközésre telik.

- Sajnálom, nagyon kívánlak, de nem megy. - morogja, a kezeivel egy pillanatra sem felejt simogatni.

- Mit sajnálsz? Megoldjuk másként, annyi féle képpen lehet szeretni egymást. - búgom, miközben magammal húzom az ágyra. Egészen közel nyomom az ágyékomat az övének, a szerszámainkat összefogva kezdem mozgatni a csípőmet. Nem fog sok kelleni, már én is iszonyúan ki vagyok rá éhezve. Az ajkait keresem, a nyelve már vár az enyémre. Lágyan simogatom, a világért sem szeretném megijeszteni. Egyre hangosabban liheg és sóhajtozik, miközben ütemesen mozgatom a kezemet. Mennem kell nem maradhatok ezen a világon. Ujjai egyre jobban a hátamba mélyednek, kezd a mozgásom darabossá válni. Remegve élvezek el, egy csodával magam alatt. Az ütemes mozgásnak hála érzem, ahogy a forró magja lávaként önti el a saját hasát. Végül megállok, hangosan lihegve pihegünk hosszú percekig. Amint elhúzódnék azonnal kinyitja az azúr kék szemei, amiket eddig csukva tartott. A derekamnál fogva húz vissza magához. A szemei csillognak, mint a Vénusz! Így még sosem láttam, ajkai most is isteni finomak. Csak végig simogat velük, majd széles mosolyra húzza a száját. Ölelő karjai közé bújok, a belsőmet a boldogság simogatja. Kívülről pedig az okozója.