⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

39.

Végre Daniell is megjelenik Loli-val a karján. Louis egyből le is támadja a szőkét. Ringo-val a nyomomban megyek a konyhába. A vacsora biztos kihült amig a srácok babáznak addig megmelegítem. Bár ennyi izgalom után fogalmam sincs tudok-e enni.

- Hát öcsém ez nem volt semmi. Életemben nem gondoltam, hogy egy gyerek szülés ilyen brutális. - morogja még mindig sokkban az orra alatt.

- Nekem mondod? Az orvosin amikor gyakorlaton voltunk akkor volt az első. Én simán elájultam. Most sem voltam messze tőle, de csak mert a tulajdon testvérem volt. Azért normál esetben nem vág földhöz ennyire. - vigyorgok rá, miközben vissza tolom a sütőtálat a sütőbe.

- Egy percig sem bánom, hogy nem nőnek születtem.

- Pedig majd megveszel, hogy alul lehess. - susogja mögüle Dan, de azért úgy hogy mindenki jól hallja. Persze a latin egyből a haja tövéig vörösödik. Lolita totyog be mögötte azonnal felkapom mielőtt a forró sütőhöz érne.

- Nos szépségem mit csinálsz te itt és hol van a papa? - kérdezem a kicsitől, válaszolni még nem tud. Csak hatalmas barna szemeivel vizsgálja az arcomat mielőtt a szemem kiszedésével foglalná el magát.

- A papa elpakol meg összetakarít! Adj neki enni, szerintem lassan itt az ideje. De előtte a pelenkát ne felejtsd el Harold. - ordibálja a drága a nappali felől. Na tudtam csak azért csinálja mert a művésznő derékig szaros. Mindig ez van nekem kell vele megküzdenem pedig tudja jól, hogy nem bírom.

- Figyeljetek a kajára míg megküzdök a kisasszonnyal. - vigyorgok szem forgatva. Karomban a fürtös szépségemmel trappolok a gyerekszoba felé. Persze a Törpécske azért követ, fél hátha megint elájulok. Már gyakorlott mozdulatokkal fektetem le a pelenkázóra. Természetesen nem hagyja magát minden áron menekülne.

- Lolita édesem a papa menet közben nem tudja kicserélni a bugyidat. Kérlek, ne csináld ezt. - fogom könyörgőre az alig egy éves szépségnek. Még emlékszem milyen picike volt amikor elhoztuk az otthonból. Szerelem volt első látásra mindkettőnknek. Azonnal tudtuk, hogy ő lesz a mi kislányunk. Lou csak karba tett kezekkel figyeli a műveletet. Felteszem az orrcsipeszt amit ő vett nekem. Miután az első alkalommal belehánytam a pelustartó kukába. Így legalább a szagokat nem érzem bár a látvány is elég a gyomromnak. Nyeldekelek is rendesen csak pakolom a törlőkendőt a kislány kakás alfelére.

- Ilyen a világon nincs Lolo, hogy a fenébe csinálod? Normális ember nem kakálja össze a háta közepét. - mormolom igyekszem a ruhákat úgy lehúzni róla, hogy a haja ne kapjon a barna trutyiból. A kékszemű persze csak kuncorászik. Villámló szemekkel nézek rá.

- Ez mind a te hibát Törpécske, miért adsz neki ennyi vacak főzeléket. Kész kakagyár a gyerek. - közben a hóna alatt fogom meg a kapálódzó, visongó lánykát.

- Mert mit kellene neki adjak Steaket? Ezt te sem gondolod komolyan Hazzy. - mondja. Magamtól eltartva viszem a fürdőbe lemosni, a világ össze nedves törlője nem lenne elég.

- Gyere kérlek segíts megnyitni a csapot. - kiabálok ki Louis- nak.

- Én is egyedül szoktam csinálni édes! Old meg! - kurjantja vissza s ahogy hallom a hangja távolodik közben.

- Na fasza kislányom, papa itt hagyott. Azt hiszem kettecskén maradtunk. - kénytelen vagyok a kakás testét magamhoz ölelni, hogy legalább egy szabad kezem legyen. Gyorsan megnyitom a csapot, persze egy percre nem marad nyugton. Jár keze lába visong. Fél kézzel tartva a csúszós testét a másikkal mosom. De a látvány elég, hogy a könnyeim potyogjanak a visszatartott hányingertől. Hát én ebbe belehalok, előbb veszek fel valakit aki tisztába teszi. De tuti nem csinálom többet. Amikor már kellően tisztának ítélem újra a hónóm alá kapom, majd a fürdő lepedőt próbálom elérni fél kézzel. Végre újra megjelenik Louis, a szemei is kikerekednek a látványra.