⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

7. Költözés

Üdv mindenkinek!

Mivel ma van a 1D 11 éves évfordulója, úgy gondoltam meglepetésként minden könyvemből teszek fel ma is egy új részt.

Puszi mindenkinek szép napot R. 😘😘

💚💙

... de már ki is fordulok a bejárati ajtón. 

- Főnök ne hozzam inkább a kocsit? - kérdezi a kétajtós srác.

- Dehogy is! Száz métert csak le tudok gyalogolni. - vigyorgok rá, közben összefogom a hajamat mert még a számba is belelóg. Amitől mindjárt hányok!

- Tudom, de főnök te is, hogy a nyílt terep nem biztonságos. – mondja. Persze tudom, de már el is indulok a garázs felé. Szorosan jön mögöttem, ahogy a sötétben trappolok. Amint beérek a szeretett autóimhoz, gyorsan meg is csodálom őket. Mindig is odavoltam a vintage kocsikért. Sajnos már jó ideje nem tudtam meghajtani egyiket sem. Csak a böhöm páncélozott Hammer- el kell menjek mindenhová. A többi testőr ácsorog a négy hulla felett én is melléjük állva szemlélem őket.

- Ezek nem a Medilín emberei és még csak nem is Escobar- é. Fotózzátok le őket, aztán mehetnek a mocsárba. Majd a képek alapján megpróbáljuk kideríteni kik ezek. - majd a kapu felé indulok visszamegyek a házba ugyanaz a srác jön velem, akivel ide is érkeztem.

- Hogy hívnak? - nézek rá a körülbelül ugyanolyan magas férfira, mint én.

- Ramos!

- Oké Ramos. Van családod? - kérdezek vissza mielőtt kilépünk.

- Van, most született kislányom. - mondja csillogó szemekkel.

- Jól keresel nálam? - de csak bólint miközben lehajtott fejjel elindulok. Pár másodperc elteltével ki is szúrom magamon a piros lézer pöttyöt. Na fasza már csak ez hiányzott.

- Figyel Ramos, azt hiszem van egy kicsike kis probléma. - mutatok a mellkasomra. Ijedten kapja rám a tekintetét.

- Oké főnök ne mozogjál! Eléd ugrok akkor engem ér a lövés! Meg sem mozdulj. - és már lépne is elém a karjánál fogva állítom meg.

- A nagy rakás lófaszt ugrasz, csak semmi hirtelen mozdulat. Családod van, kisbabád. Nekik szükségük van rád.

- De főnök nekem ez a dolgom, hogy téged védjelek. - mondja jelentőségteljesen.

- Azt elhiszem, csakhogy én nem hagyom. Figyelj nézz előre. - közben lassan elindulok vele, feltartott kezekkel. Aki rám fogja a fegyverét lássa, hogy szabad a pálya.

- Szóval ott, ahol kicsit ritkább a fű, na az egy csapóajtó. Ahogy odaérünk egy nagy ugrás és ki fog nyílni. Szorosan legyél mellettem. Készülj fel rég jártam odalent, biztos kurva sok a pók és klausztrofóbiám is van. Tehát amint leérünk, pánik rohamot fogok kapni. - oldalra nézek csak az a csoda, hogy nem röhög.

- Értem és mit csináljak ott veled? - kérdezi kíváncsian vigyorogva.

- Hát fogj le amíg megnyugszom. Ha nem akkor keresd meg Rodrigo -t vagy Huanita -t ők tudni fogják. - közben már el is értünk a helyhez. Csak felpillantva rá, fogom meg a derekát mielőtt ugranék. A csapó ajtó rendeltetés szerint nyílik, a fájdalom ezzel egy időben hasít belém. Mindketten zuhanunk, majd hangos puffanással érünk földet. Én alul, Ramos rajtam. Majd azonnal fel is ugrik rólam. A karom nagyon fáj és a fejemet is sikerült beütnöm. Amint leértünk a lámpák automatikusan fénybe borították a helyiséget. Tényleg tele van minden pókhálóval és ahogy megjósoltam már érzem is a pánikot elterjedni a testemben.