⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

27. Éter

"Kikerülve őt hagyom el inkább a terepet. Az emeletig sikerül is tartani magamat, de ott már elszakad a cérna."

Mint a zápor úgy potyognak a könnyeim. Gyorsan beállok a tusolóba úgysem fürödtem az éjjel amikor haza értünk. Ott legalább nem lát és nem is hall senki sem. Sajnos mikor végzek még a lelkem korántsem nyugodott meg, most nem tudom mit is gondoljak. De legalább a sírógörcs elmúlt már. A nappaliba kiérve Harry a szoba közepén ácsorog felöltözve, csak csodálkozva nézek rá.

- Hova, hova mész? - kérdezem dadogva. Eddig mindig együtt mentük bárhová is ment. Most pedig nem úgy tűnik mintha szeretné, hogy vele menjek.

- El kell intézek valamit édes, de sietek. Vacsorára itthon leszek. - susogja a nyakamba. Mindenem beleremeg az érintésébe is. Szorosan ölelem és bújok hozzá, nem tudhatom nem - e utoljára ölelhetem. Arcomat a nyakhajlatába fúrom mélyeket lélegzem a finom illatából. Miközben a hátamat simogatja.

- Hiányozni fogsz. - suttogom. Érzem rajta, hogy menne. Engedem még akkor is, ha nagyon nehéz a szívem és félek.

- Te is nekem Törpicsek. Nagyon szeretlek. - suttogja a számba. Annyira jól esik most ez a csók. Vágyom rá nagyon, de egyben borzasztóan félek.

- Én is szeretlek Hazzy-m. - válaszolom, már fordul is lehajtott fejjel hagyja el a helyiséget. Megint itt hagyva a kétségeimmel és a hülye gondolataimmal. Fogalmam sincs mit csináljak most egyedül itthon. Végül felöltözöm és vissza megyek dolgozni. Legalább az agyamat ki tudom kapcsolni, csak a kopogás ránt vissza a valóságba. Harry anyukája dugja be az ajtón a fejét.

- Nita kért, hogy szóljak drágám kész a vacsora. - mondja halkan.

- Köszönöm Anne. - válaszolok gyorsan, de eszem ágában sincs menni nem vagyok éhes. Inkább hányingerem van, visszafordulok a képernyő felé. Még befejezem a megnyitott munka menetet. Fél füllel hallom ahogy elhagyja a szobát. Lehet kicsit faragatlan voltam, de semmi kedvem nem volt beszélgetni vele. Végül csak úgy döntök lemegyek enni, persze Harry nem ért haza ahogy ígérte. A könnyeimet vissza nyelve próbálok leerőltetni a torkomon pár falatot. Ha nem teszem, Nita faggatni kezd és annak nem lesz jó vége. Csak turkálom az ételt mikor eljön az a pillanat amikor megunom.

- Ne haragudjatok, de nekem elég volt. Ha lehet felmennék a szobámba. - morgom az orrom alatt miközben már fel is állok. Választ sem várva senkitől hagyom el az étkezőt. Inkább lefekszem és álomba sírom magamat.

⁕

Sajnos a helyzet egy héttel később sem lett jobb. Harry azóta sem adott magyarázatot, de legalább a fiú nevét már tudom. Azt még nem mi köti Harry-hez, majd este vacsora után áll szándékomban kifaggatni Rodrigo-t, ha haza ér. Azóta az este óta Harry minden este elmegy annak ígéretével, hogy vacsorára itthon lesz. De eddig még egyetlen egyszer sem ért haza. Próbálok hinni neki és bízni benne, de így nagyon nehéz. A sarokból figyelem ahogy böngészi a kezében tartott iratokat. A hosszú kecses lábait felpakolta az asztalra annyira szép még így is. Inkább elfordítom róla a tekintetemet nehogy elsírjam magam a látványára. Apró érintéseken és simogatásokon kívül semmi testi kapcsolat nem volt köztünk. Pedig nagyon hiányzik nekem, elötte mindig összebújtunk. Pár perc múlva kapom fel a fejemet mikor kivágódik az ajtó. Enrique vonul be rajta pont mintha családtag lenne, de minimum ő lenne Harry párja. A Göndör vigyorogva csillogó szemekkel néz fel rá.

- Hazzy nagyon klasszak a kocsik, főleg a szürke mustang tetszett. - mondja Harry-nek, s ahogy hallom már becézgeti is.

- Az nem az enyém az Lou-é. - fordul most mindkettő felém. Enrique csak megrángatja a vállát. Se egy bocs, hogy elvittem semmi. Még Harry sem szól neki érte egy szót sem. Felül a Göndör elé az íróasztalra, aki még ezért sem szól rá. Sőt azért sem, hogy nem kopogott. Lecsukom a laptopomat majd kimérten felállok, inkább kimegyek mielőtt megint eltörik a mécses.