⁓ Colombia ⁓ (Larry Stylinson) Befejezett

34.

Még alig múlt dél amikor haza érünk. Lou egész úton egy szót sem szólt hozzám. Csak és kizárólag mérges pillantásokat küldött felém. Jó persze megértem, de egy hajvágásból akkor sem kell ekkora ügyet csinálni. Amint kinyitja az ajtót Ramos, ő azonnal ki is pattan, talán csak az ajtót nem csapja rám mérgében.

- Ne viselkedj így! Most ezt miért kell csinálni? - ordibálok utána és mint aki meg sem hallotta dühösen trappol el Nita mellett.

- Ó, ifjúúr de kis csinos lettél. Na látod ez már egy komoly férfihoz illő frizura. - mosolyogva simít végig a hajamon Nita.

- Na legalább neked tetszik Nitus. Bevallom nekem nagyon furcsa. A Törpicsek meg még csak nem is szólt hozzám. Most mond meg! - fújom ki frusztráltan a levegőt, amit eddig az izgalomtól visszatartottam.

- Majd megenyhül drágám. Menj szólj neki, gyertek ebédelni. - mutat közben az emeleti lépcsők felé. Szememet forgatva indulok el a háló felé. Biztos vagyok benne fog még hisztizni, eddig nem eresztette ki a hangját. Majd most. Az utóbbi időben megjött neki rendesen és használja is. Még be sem érek a szobába már hallom is, morog. Félve lépek be, nem tudhatom mi fog odabent fogadni. Hát amikor ránézek sok jóra nem számíthatok akkor sem, ha megszólal. Jégkék tekintetét rám szegezi csak állok vele szemben.

- Törpécske kérlek ne csinálj ebből ekkora ügyet. Te is tudod muszáj volt. Angelo meghalt. Nem nézhetek ki úgy, mint ő. - próbálom védeni magamat.

- Úgy? Hát nem érdekel. Nem tetszel így. Meg sem kérdeztél. Levágattad a göndör fürtjeimet. Mit képzelsz magadról? - kiabálja már az egész teste remeg a dühtől. Az enyém is, de attól ahogy beszél velem.

- Azok az én fürtjeim voltak. És igen abban igazad van, hogy nem kérdeztelek meg. De elhoztam, kéred? - tartom felé vigyorogva a zacskót, de dühösen kiüti a kezemből.

- Nem, nem kell. Nekem a fejeden kell csak. Most pedig, ha jót akarsz magadnak békén hagysz. - topog dühösen, de csak felé indulva döntöm hanyatt az ágyon. A nyakára tapadva szórom be puszikkal, amíg el nem ereszt legalább egy apró sóhajt.

- Szexel nem oldasz meg semmit. - mondja duzzogva. Kicsit felemelem a fejem, abba hagyva így ezt az igen csak kedves elfoglaltságot.

- Ó, dehogynem. Egyszer valaki azt mondta nekem a dolgozószobám kanapéján, hogy szexszel mindent meg lehet oldani. - közben a nadrágot is leszerelem róla. Persze azért nem ellenkezik készségesen emeli a csípőjét.

- Ja, de csak akkor ha megdugsz végre! - morogja. A fejem már a pólója alatt, ahol pazar szívás nyomokkal látom el a mellkasát.

- Azt majd csak a műtét után és akkor, ha minden rendben lesz. Miért nem jó neked ha te lehetsz a top? - hangosan sóhajtozik miközben végig húzom a nyelvem a szerszáma tövétől egészen a csúcsáig.

- Mert, mert én nem akarokhh. Nekem jó alul. Kérlek legalább egy ujjacskádat Hazzyhh. - sikítja mialatt mélyen a torkomra engedem és ütemesen kényeztetem. Morogva engedek neki megkapja az egyik ujjamat. Az érzésre még hangosabban fújtat és dobálja magát. Felpillantva rá nézem talán már nincs is ezen a világon. Az élvezettől még a könnyei is potyognak. Megkegyelmezve neki kapja meg a második ujjamat is mire csak egyre jobban tolja rá magát a kezemre. A fejem mozgását is begyorsítom. Teste rezdüléseiből a hangokból amit kiad érzem mindjárt elborítja a gyönyör. Az egyszerre sós és édes nedve lávaként önti el a torkomat. Most már sokkal óvatosabban kényeztetem, végül ki is engedem az ajkaim közül. A kezeimnek is visszavonulót fújok. Csak nézem ahogy liheg és próbál visszatérni a jelenbe. A hasát és a mellkasát simogatva hajolok fel az ajkaira. Apró puszikkal segítek neki lenyugodni.